16 éves vagyok és már 3 éve közepes szintű depresszióban szenvedek…Gyógyszerek halomra, pszihiátertől pszihiáterig, a pszihiátriáról ne is beszéljek. Aki “ismer” el sem tudná képzelni, hogy én szoktam, tudok sírni. Mindig én voltam a hangulatfelelős, mindenkit feltudtam vidítani..nem fényezésből, csak én arra törekedtem mindig, hogy legyen mire emlékeznem majd öreg nénikeként is és legyen mit mesélni majd az unokáimnak stb..

[...] Általános iskola 4.osztály…tél volt,én pedig boldogan játszottam az iskolában! Hógolyóztunk, egy csúszdán voltunk a barátokkal. Én véletlenül eltaláltam egy 8.os lányt…és…ő brutálisan megvert…2hónapig kórházban voltam..Onnantól kezdve anyáék azt mondták megváltoztam. Csendesebb, visszahúzódóbb lettem, amit már nem is bánok. Ezt kihevertem, de mai napig él bennem a félelem az iránt a személy iránt aki azt tette…Mert ő indította el a lavinát…Szerencsére sok barátom volt és segítettek mindenben így még évet sem kellett ismételnem, és ott voltak mellettem. Feldolgoztam,és újra tudtam bízni az emberekben és nem voltam már bizalmatlan, szótlan. Kinyíltam, életvidám, boldog, egészséges gyerek voltam. Jól tanultam és mindig volt sikerélményem, ez nekem sokat jelentett, mert az tartottam szem előtt, hogy legalább ennyivel viszonozzam édesanyámnak a sok segítséget…

[...] 6.osztályban elérkezett az első szerelem az életemben. Tiltott kapcsolat volt eleinte. Anyáék ellenezték maximálisan ( ma már meg is értem őket ). Egy olyan fiúba szerettem bele aki 6.os volt és 17 éves…nem volt egy kulturált srác…de talán az ellenzés hatására még jobban bele estem. 1 utcányira lakik tőlünk és a tesóink csoporttársak voltak, így minden délután ott voltak nálunk és mi egyre többet beszélgettünk…fél év után összejöttünk..Eleinte titokban aztán már anyáék is elfogadták. Hihetetlenül más volt mint amit mutatott. Kedves volt, amikor mandulaműtétem volt végig ott volt, segített anyáéknak mindenben. Szinte az egész nyarat együtt töltöttük, ugyebár nem is laktunk messze. A mennyekben éreztem magam…[...] 1 éve voltunk már együtt amikor egyre gyakrabban hozta fel a “szex” témát…de én mindig is elég konzervatív lány voltam nem éreztem úgy,hogy vele kellene az nagy “elsőt” megejtenem (dolgozott rendesen aztán elbulizta egyáltalán nem hiszem hogy hűséges volt…sokszor segg részeg volt,és amugy is nagyon csajozós volt mindig csak hát én szerelmes fejjel nem tudtam reálisan látni)…Aztán egy éjszaka náluk voltunk,nagyon aranyos és feltűnően tenyérbe mászó volt..aztán egyszercsak egy csomag óvszert mutatott nekem…(és most amikor ezt írom még mindig kitör belőlem a sírás ) és megmondtam neki hogy nem akarom még stb és összevesztünk, haza akartam menni…de csak a kinti lépcsőig jutottam…és ott leszorított…megerőszakolt..nem mertem kiáltani mert tudtam hogy az anyja meghallaná és felébredne meglátná mi van itt … + a torkom szorította…:S Kirohantam a kapujukon de nem volt bennem erő és összerogytam és ott sírtam, zokogtam. Visszavitt a lépcsőre és mintha mi sem történt volna…(O.o) és azt mondogatta hogy “na majd a következő jobb lessz” amikor már nem bírtam csendben üvölteni, elrohantam haza…Valami módon talán a sokk miatt és a kimerültség miatt azonnal elaludtam..Azután nem beszéltem róla SENKINEK, még magamban sem mertem megejteni egy emlékezést…

[...] Eltelt majdnem pontosan egy év, és a Pszihiátrián találom magam…már egy hónapja vagyok ott de még mindig semmi előrejutás…egyik nap ugyanazt éltem át álmomban mint akkor azon az estén. Másnap elmondtam legjobb barátnőmnek a történteket, akkor először beszéltem róla. Azonnal mondta, hogy mondjam el az orvosoknak mert csak akkor tudnak segíteni. Elmondtam, de ezzel nem foglalkoztak, csak az érdekelte őket, hogy lebeszéljenek az öngyilkosságról…(2012,augusztus,szeptember,október fele)

és most itt vagyok..a sulit nem bírtam, ez az év kimarad…(a teljesítményem a legfontosabb–>ennek annyi) , magamat okolom mindenért!! Nyugtatókon és antidepresszánsokon élek…Kifelé mindig azt mutatom hogy jól vagyok,semmi gond nincsen, ha valaki szomorú én sohasem hagyom ott, ha a legnagyobb ellenségem lenne bajban, akkor is ott állnék mellette és segítenék neki. Ez az  én vesztem…És ezért sem értem hogy mivel érdemeltem ezt ki? Nem nagyzolni akarok de soha nem hagytam cserben senkit..aki annak idején szarban hagyott még annak is örömmel segítek, ha bármi baja van!! :! Nem értem

Bocsánat,hogy ilyen hosszú lett..Aki végig olvasta annak nagyon szépen köszönöm! Aki szeretne, nyugodtan írjon, bárkivel szívesen beszélgetnék! Sziasztok!