Kedves Akárkik!
Ki fogok végérvényesen lépni erről az oldalról.Bocsánatot kérek, hogy mai írásomban személyes, érzelmi töltést is beleviszek. A “Rémlátomás” jeligés írónak egyszer már megírtam, miért kételkedem állítólagos betegségében. Nem akarom ismételni magam.
Megvethetnek a skizofrének, de elgondolkodva válaszoljanak! Joguk van teljesen idegileg, lelkileg tönkre tenni környezetüket? Szerintem nincs! Ha már ártanak, mert ártanak!, akkor mérlegeljék, mennyire akarnak visszaélni a szerencsétlen családtag, rokon, ismerős türelmével?Különösen akkor, ha pofátlanul kijelentik, ők nem betegek, nekik nincs szükség gyógyszerre?!Mert az én “drága nejem” ezt csinálja! Lehet nincs egyedül? A rendőrségre, tűzotóságra telefonálgat mindenféle rémképeket közölve, s én meg csodálkozom, mit akar a rendőrség? Bíróság elé vonszolták-szó szerint-, mert önmagától nem ment el. Ott három és fél oldalon sorolta hülyeségeit. A jegyzőkönyvét olvastam! Lányát megölték, kínozzák, “hangos kamerán” keresztül telefonálnak neki, hogy emberek vannak a tetőn kikötözve. Testén kersztül Morse jeleken kersztül kapja a híreket, hogy értesítse a hatóságokat. Hát nem! Nekem elég volt! Ha nem akarok megbolondulni, itt hagyom, mint szent Pál az oláhokat. Feladom, s meg is vethetnek érte, nem érdekel! Naív voltam ezzel a betegséggel szemben! hiába olvastam szakkönyveket, szakcikkeket, egy kalap sz…t sem ért. Ez a betegség még napjainkban is egy szent betegség, amit csak súloybít a környezet értetlensége, utálata, gyűlölködése. Mert hazudik, aki azt állítja, hogy van ilyen környezet. Teljesen megértem most már azokat a családtagokat, akik meg akarnak szabadulni az ilyen betegektől!Én három évig tűrtem! Elég volt! Ha fizetnének érte, akkor sem!
Ne írjanak! Én kilépek erről a közösségi oldalról! demabako utoljára
Kedves Demabako!
Pár napja találtam rá erre a közösségi oldalra, és ahogy beszéltem pszichiáterekkel, az apukám révén én is érintett vagyok. Nem lakunk együtt, de egyre nehezebben viselem a rám nehezedő terhet. El sem tudom képzelni, milyen lehet mindezt közvetlen közelről, minden pillanatban megélni. Látom az utóbbi egy-két reagálásából, hogy végtelenül elkeseredett és reményvesztett, ami számomra teljesen érthető. Nem tudom, hogy fog együttélni ezzel a betegséggel az apukám, és azt sem, hogy mi hogyan éljük túl,mint hozzátartozók. Megpróbáltam segítséget kérni több pszichiátertől, közöttük a legjobb barátnőm öccsétől is, aki a helyi zártosztályon dolgozik, de mindenki elhajtott a francba, röviden. Nem értem az orvosi társadalom és az egészségügy hozzáállását ehhez az egészhez? Miért kell vérnek folyni, vagy valami iszonyú nagy hülyeségnek történni ahhoz, hogy beavatkozzanak? Tudják ugyan, hogy nincs betegségtudatuk ezeknek a betegeknek, de azt is tudhatják, hogy nem a család lesz, akitől elfogadják, hogy valami nem stimmel? Mélyen együttérzek azzal, hogy tehetetlennek és kilátástalannak érzi a hátralévő életét. Segíteni nem tudok rajta, csak együttérzésemet szerettem volna megosztani Önnel, valamint egy alapítvány elérhetőségét, melyet a Nők Lapja Psziché 2013. február-márciusi számában olvastam. Ha esetleg nem tud róla és elérhető távolságban vannak, hátha ad egy pici segítséget. Félúton Alapítvány Your Self Centrum- Pszichiátriai betegek nappali és átmeneti intézménye, ahol 16 fő bentlakásos kezelésére van lehetőség, 50 fő pedig ingyenes nappali ellátást kaphat. http://www.feluton.hu . Remélem, utolsó utolsónak még elolvassa soraimat!
Kiméjj + lécc, mera sújos röhögéstől csak MÉGjobban fáj a már emlitett nyakam!
Naon brutál v újabban, minta madzsar egésségügy! (heje) :D;)
am osztom.
Ez a túlolvasott parasztoid azt se tudja, minemű majomkenyérfa terméke a doxazma mint olyan; mert ugyebár az sem különálló entitás; eleme, menyilatkozási formája a skizofréniának, idióta, verje ki a csipát a tyúkszeméből. Vagy vételezzen velőt, agyfélét a hentesbótban, ehhem. Szolíd véleményem.
Hát igen… mindig is mondottam: nincs is yobb [anál:] mint 1 ihhen szép, tavaszinak álcázott, de 1értelműen a nyáridögmelegre hajazó, estébe hajló napon; amikoris elemi erővel FELüti fejét a már már KIhaltnak hitt, lelketemelgető mberbaráti ős-szeretet!(Y)
CSAKAZA QRVA NYAKAM NE GÖRCSÖLNEMÁR!!!:@
(krónikuss csigojás nyakfájásomat ezennel Lcserélem egy szolid depire! /esetleg kezdődő LÚDtalpra/ – kicsivel több v kevesebb, má’ ússe számít)
Sztem már Lment:) (engem n zavart a tudatlanságával 1üttse, senki SE tökéles!) so calm down… >>
(eza “Kedves Akárkik!” azé téll aranyos:D)
Akkor mit rí a szájadnak sarka, nem tudtam, ki ez az idióta a sz@r név mögött, ja, képközel vagyok. Skizofrén és sok egyéb. Tűrj, paraszt, egyem azt a húgy nyaldosta állhatatos elmédet, vén f@sz. Már rég el kellett volna húznod a szaros gyatyádat. A temetőbe; hogy nem paterolt asszonyod a sírba? Én azért egy ilyen niemadot rásegítettem volna.