39 éves vagyok ,egy 10 éves kisfiú anyja. Decemberben ültem a fürdőkádban, és észleltem, hogy egy pici – talán mint egy kis szem borsó – nagyságú csomót a jobb mellemben.

Gondoltam ezt meg kell nézetnem…

Rőgtön elmentem egy privát nőgyógyászhoz székesfehérváron.

Aki aranyszivem….. jól megfogdosta a melleimet 7 ezer forintért és közölte a diagnózist:

“Asszonyom , ez nem izgalmas! Ezzel önnek nem kell csinálni semmit! Ne foglalkozzon vele!

Én mégis kértem egy mammográph beutalót. Onnan egyenes út vezetett a biopsziára.

Jött is az eredmény január végén, mert minek is kapkodnánk… Rosszindulatú emlődaganat.

Ezután három kimetsző műtét, mert egyben megcsinálni nem lehet, végül teljes axilláris block kivétel.

Az orvosom, akitől maga Dr Hause tanulta az udvariasságot, és véleményem szerint csak azért nem ő kapta a főszerepet mert túlkoros volt  jött is az okosságaival, hogy a három műtét után ő átadna az onkológiának további kezelés céljából!!!

Atyám!!!  Eddig az onkológiát hírből se ismertem… most aztán a mélyvízbe…

ment is minden simán, hetente írnak ki OnkoTeamre, ahol, mint egy szekta,ott van 4-5 orvos olyan fejekkel mint az autisták.. és semmi mást nem tudnak mondani csak KEMO::: SUGÁR::::

Én meg utánaolvastam .

Nem véletlenül mondják, biztos ti is hallottátok már: a rákosok nem a betegségbe halnak bele, hanem a kezelésbe!

Nagy igazság.

Jól érzem magam. Nem érzem hogy szükségem lenne kemóra vagy sugárra.

Itt megjegyzem a harmadik műtétemkor a jobb mellem külső felét szinte teljesen eltávolították. Gondoltam is akkor ” ezt meg már ugyan minek hagyták meg , vhogy úgy nézett ki a cicim mint egy behorpadt tejeszacskó.

Aztán eltelt hat – nyolc hét és olyan szépen “visszanött” hogy csak ámultam. Mindenki hihetetlennek tartotta.

Mikor  a dr Hausnak megmutattam, rögtön tudta mivel rúghat belém, mondta is ” az a melle amit én műtöttem sokkal szebb mint a másik! Ha gondolja előjegyezzük egy plasztikai műtétre, hogy hozzáigazítsuk a másikat!!!

Mire én: – a másik meg azért marad úgy mert az meg családi örökség!

Nagyon sok nővel megimerkedtem a kórházba járásaim során, a legkülönbözöbb történeteket hallottam. Tudom hogy függetlenül a kezelésektől bármikor lehet áttét.

Olvastam egy érdekes statisztikát:

idézem nektek:” mikor eredményes a klinikai orvostudomány?

A világ legnagyobb rákkutató intézete , az amerikai National Cancer Institute (NCI9 )egykori vezetője dr De Vita szerint a klinikai orvostudomány ma a leggyakrabban alkalmazott módszerei  a következő  mértékben bizonyulnak sikeresnek:

-sebészeti korai diagnózis esetén :28%

-radioterápia:11,5%

-kemoterápia:5,8%

nem operálható áttétes rák esetében a fenti mődszerekkel a betegek 1,8% -a volt gyógyítható a közelmúlt statisztikái szerint.

kemoterápiával pedig csupán a betegek 3,2 5 -ának sikerült meghosszabítani az életét 2 évnél tovább.”

Elgondolkodtató.

Akkor meg minek is ???

Bődületes nagy pénz van benne.

Tudomásomra jutott hogy egy kórház 700. e forint támogatást kap egy beteg után aki a kemon részt vesz.

Érdekes hogy pont annyi rákos beteg van egy adott területen mint amennyi az állam által megállapított keret.

Soha nem több vagy kevesebb.

A sugár , pepitába ugyanez.

na már most senki nem tudta hogy az én mellemből a behorpadt zacskón kivül lesz e még mell?

Én se … sőt  nem is bíztam benne. De aztán jött a gondolat, hogy szeressük ha már ott van!

Miért, ha nem szeretem akkor elmúlik???

Hát szerettem….. gyönyörű is lett. És ezeket a fiatal gyönyörű sejteket amik még csak most képződtek égettesem ki sugárral???

Most próbálok a gondolkodásomon a mindennapi élethez való hozáállásomon változtatni.

Csak pozitívan akarok minderől és mindenkiről gondolkodni. Figyelni arra amire eddig nem…. ehez kérem a segítségeteket , gárdonyban  lakom szeretnék olyan nőkkel megismerkedni személyesen is, akiknek van kedvük egy kicsit beszélgetni,odafigyelni a másikra , akik változni akarnak , akiket ez a probléma megváltoztatott.

Szándékosan nem azt írtam h betegség.

Kérlek írjatok. Egyiptom