Ismét a mélybe zuhanás…az a szemét borderline…mi lesz velem és VELE ???

Téma címkék:
2013.05.19. 18:29

Sziasztok!

Igazából az okát nem tudom miért írok ,de most úgy érzem, hogy ki kell írnom magamból és nagyon örülnék a sorstársak véleményére, érzéseire!

Nálam kb 3 éve diagnosztizálták a bordert..mióta a barátommal vagyok! A kapcsolatunk nagyon rosszul indult mert 3 hónap után kiderült, hogy ismerkedésünk alatt nem csak én voltam (még nem jártunk csak “tájékozódott”). Én emiatt olyan szinten kiborultam, hogy mérhetetlenül agressziv, veszekedős, depressziós, sírós voltam és olyan lelki fájdalmam volt, hogy úgy éreztem meghalok miatta! (ezt megérteni annak aki nem “ilyen” szinte lehetetlen)

Rendszeres veszekedés…és olyan voltam olyankor mintha egy gonosz szörnyé váltam volna és nem tudtam megálni és írányítani se tudtam ezt! Utána bekerültem a Tündérhegyre ott voltam több mint fél évet, nyugibogyót szedtem de én önkényesen abba hagytam és úgy is jobban voltam 1évig. Nagyon sokat segített de még mindig ott volt a “régi én” csak jobban irányítottam a gonosz részt (persze nem tökéletesen)

De most olyat tettem VELE amibe újra belebetegedtem és úgy érzem újra az a szörny vagyok. Tegnap elmentünk együtt szórakozni, egy keveset ittunk is annyira jól éreztem magam, úgy éreztem, hogy tökéletes minden, imádom és ő is. És jött egy pont: Kérte,hogy álljunk arrébb a koncerten mert zavarja őt pár srác aki teszi az agyát, mondom oké. Erre ahová álltunk, volt ott pár csaj aki rázta magát és nem tudom miért de beszoltam, hogy “b@zdm. nem mintha itt jobb lenne” (És itt már nem én irányítottam magam :( ) pedig nem is érdekelt, hogy mit csinálnak.

Eltelt pár perc, ő nem szólt hozzám és hozzám se ért, a gépszíj elszakadt és elkezdtem vele kiabálni, hogy miért csinálja ezt, elrontja a kedvem (és ő külföldön él pár hónapja és heti csak 1-2 napot találkozunk), és elkezdtünk veszekedni ott már nem voltam magamnál, olyan mintha nem én lettem volna a testemben, ránéztem, arrébb akartam lökni és hasba ütöttem … nem direkt de megütöttem és elszaladtam.

Utána megbeszéltük és ő mondta, hogy megbocsát de ilyet nem tehetek! Én soha nem is tennék ilyet, úgy ahogy most múködik az agyam! Ilyen hülyeségen nagyon rég veszekedtünk, nem tudom mi történt újra, az a szörny lettem és belebetegedtem a mérhetetlen fájdalomba, úgy érzem, hogy mindennek vége és azt akarom, hogy szakítson velem mert ez nagyon gáz :,(

Bevettem a rég nem szedett nyugtatóból..bőgök..fáj a lelkem…Utolsó senkinek érzem magam és nem tudok megbocsájtani magamnak és az kattog megállás nélkül, hogy milyen egyszerű lett volna nem ezt csinálni…csak rámosolyogni ,megcsókolni és bulizni..

És ma már külföldön van..Tönkreteszem magam és úgy érzem őt is ..Ilyet nem tehetek..

Kérlet titeket ha bármi érzésetek vagy véleményetek van, vagy történt veletek hasonló, kérlek írjátok le mert érdekel, mi ez, ki mit lát, mert én már nem tudok normálisan gondolkodni!

Pedig úgy éreztem meggyógyultam de kiderült nem….és félek magamtól és fétem őt is :(

(25éves lány vagyok)

Köszönöm

EN-ek
#12721 EN-ek hozzászólása: 2013.05.21. 16:47

N szeretem emáélen a sűrű csacshogást, mert arra kényelmetlen! Arra ink. a Skype, ofkorz (x75973) – azé FELvéstelek…

Q életbe! ezen a konfigon NINCS hosszú “I” betű ill. -tyű wazze!

#12720 jazmina hozzászólása: 2013.05.21. 07:25

Szia! Véletlenül rosszul adtam meg az e-mail címem, jazmina024@gmail.com

Üdvözlettel: Viki

#12719 gyomorfekely hozzászólása: 2013.05.20. 17:58

Nekem is lenne kedvem társalkodni másokkal, egyetlen személyes jó haverom van meg egypár szintén beteg társ virtuálisan, attól még az ember lehet egymaga. Ami nem jó. Amikor nem olyan rég végezni akartam magammal, egy ilyen társ állt mellettem. Ha nem lett volna, minimum szétroncsolom a karomat. De még küldetésem van, be kell fejezni ezt az irományt és odaadni lelkembe fogadott anyámnak. Ha nem megy szépszerével, hát késsel fordulok magam ellen és vérzem őt össze.

Az e-mail címem gyomorfekely@gmail.com

EN-ek
#12718 EN-ek hozzászólása: 2013.05.20. 15:40

Minden szenvedés oka a SOK buta SZEMÉTLÁDA!!! (J. P. Sartre)

A sok szemét, büdös, sunyi, FA*opók! és mások.
KIteszed nekik a lelkedet év100dok óta, ÉS MIT KAPSZ CSERÉBE?! – azt h hüjére vesznek, pofátlan mód! Hát szard LE! A gyilkolás szükségszerű, és igazságos!
Te pedig . így v yol, ahogy v! (HA n ijen lennél, n is imádnálak!) MUHAHA!

Most széjjel kapom a gépet, bizonytalan ideig n leszek! max. telóról, de az n a zigazi…

Bigúd!

#12717 jazmina hozzászólása: 2013.05.20. 14:51

Szia! Én szívesen beszélgetnék, levelezénk veled.

Megadom a címem, és írj nyugodtan, ha szükségét látod, természetesen nekem is lenne mit mesélnem.

jazmina24@gmail.com

Nagyon várom leveled!

Addig is kitartást kívánok!

Viki

#12716 gyomorfekely hozzászólása: 2013.05.20. 10:39

Szervusz! Én biológiailag 28 múltam, ha a valóságot vesszük, maximum 12, de az már a tető. Legyen inkább nyolc, mert nálam is a valóság elegyedik a belsővel, lévén skizofrén is. Nos, igen,  a dühkitörések, lehetetlenség szabályozni őket és az az agresszió. Be kell vennem pár bogyót. Megvan. Nem lehet kivédeni, aztán nem győzünk bocsánatot kérni, ismerem, megjártam ezt a kört már párszor. Most is ezen dolgozom. Otthon az öcsik, ikrek, kifigurázzák a dühömet, ha jogos is, tőlük is bocsánatot  szontam kérni, elnézik, tudják, nem vagyok komplett. Meg újabban közveszélyes, le akartam döfni a volt pszichiáterem, pedig szeretem, de megsértett az érzelmeimben, inkább elvágtam a saját karom hosszába, csak csodálkozni volt időm, vittek varrni, aztán leszíjaztak a diliházba. A doki – nőnemű – lehet, fél tőlem. Ketyegő bombaként tartanak számon. Bármikor, ha egy semmiség is történik, rögtön üvöltözök, verek szét mindent, ma is. A pszichológus megkért, írjak dühnaplót, hányszor üvöltöztem, mi váltotta ki, azt mondja, elmúlik, ha rendesen szedem a gyógyszereket. Totál hibbantnak tartanak, az igazságügyisek a legnagyobb seggfejek; “akkor én nem vagyok normális”. Nem is büntethetnek, remek kis élet. Együtt a szörnnyel, ahogy mondod, amit szeretnénk ládába zárni és megfeledkezni róla. Nem bírtam volna ki félévet intézetben, négy hónap volt már a zárton, legutóbb sikeres szökés is a kórházból, sehol nem említették meg. Rákerült a záróra, egyebek mellett, hogy gondolkodási funkciók – súlyos probléma. A legtöbb turkászt fejbe rúgnám. Ez amolyan lappangó düh.

MINDEN VÉLEMÉNY SZÁMÍT!

 

Várószoba.hu
Email: varoszoba.hu@gmail.com

Médiapartner: Akadémiai Kiadó Zrt.

 

Krónikus betegek támogató, közösségi oldala.

precognox

Close
Close