Sziasztok!
Sajnos már majdnem 1 és fél éve szenvedek bulémiában. Szeptemberben töltöm a 18-at. Voltam orvosnál is de nem segített, sőt, még kellemetlenebbnek érzem a találkozást vele emiatt a szörnyű betegség miatt. Keresem a kiutat, de egyenlőre még nem látom az alagút végét. Szeretnék segítséget kérni valakitől, aki esetleg kigyógyult már, vagy hasonló problémával küzd. Lehet, hogy könnyebb lenne így a gyógyulás nekem is.
Csöwi!
pl. Úgy, h lakatot rax a szádra, s n zab mindent ősze-vissza mint 1 őrült spániel!
1ébk ez is – minta sok többi, korunk divatos “Lmebajai” tömege – tisztán piszés eredetű (–>kényszerbetegség, kielégületlenség, pótcselekvés) Szal FELkéne keresned 1 yo piszomókust! (HA sújos, 1 pisziátriát is) Nálunk emléx, anno tele volt a osztáj HAsonlókkal… (főleg tsajjal)
Szia!! Először is remélem június óta sikerült már elérned, valamit, de ha nem esetleg, itt van egy kicsi az én történetemből Én közel 3 évig voltam bulémiás, néhányszor sikerült abbahagynom kis időkre, de mindig újra és újra visszajött az érzés, hogy meg kell hánytatnom magam. Most már kb 3 hónapja egyszer sem csináltam. Néha jó érzés lenne, de akkor beugranak a mellékhatások, amik a 3 év alatt eléggé beütöttek. A sárga fog, a sokszor gyulladt mandula…. Nem érte meg, és ezt tudtam, mégis csináltam, mert nem voltam elégedett magammal sosem. Nem mintha most az lennék Az a helyzet, hogy szerencsém volt, megismertem egy srácot. Ő volt az első, akinek beszéltem erről, és aki miatt végül abba is hagytam Nem tudom, hogy ez meddig tartható állapot. Visszaszedtem egy csomó kilót, zavar picit, de a barátom elfogad, szeret így, és ez segít abban, hogy elfogadjam magam. Én sosem voltam orvosnál. Mindig is úgy voltam vele, hogy ezt a dolgot fejben, saját magamnak kell megoldanom. Szerintem neked is sikerülhet Ha egyedül nem is, akkor valaki olyannal karöltve, akiben meg tudsz bízni, és elfogad vékonyan-telten