Kedves sorstársaim! Igéretemhez híven írok újra néktek. Még mindig Endrebandi vagyok. Olyan dolgokat próbálok néktek irni, ami segitségetekre lehet a későbbiekben. Előljáróban az orvos és a beteg kapcsolatának fontoságáról

1. mindig el kell menni a kontról vizsgálatokra.

2. kölcsönös bizalom fontossága-e nélkül nem megy a dolog.

3. a gyógyszerek pontos bevétele, mind az idő mind a darabszám függvényében.

4. figyeljünk oda magunkra.

5. a fizikai terhelés minimalizálása.

Amiket az eddigi időben tapasztaltam: a kezdeti tünetek nem múltak el, de némelyikek csökkentek. A vérképem rendben, némelynek adata csökkenőben van/Hemoglobin főleg. Némely nő/picit a ggt, hugysavszint stb. Sok folyadékot fogyasztok, legalább 3 litert/nap. Sokat pihenek, ez nagyon fontos! Az antidepreszánsokat már nem szedem/ a psyhiáterrel egyeztetve – ez megint fontos dolog! Csak annyi a változás, hogy nyugtalanabbul alszom. A nyálkahártyák kiszáradtak, én babaolajjal kezelem – szigorúann külsőleg. Van pici száraz köhögésem, a kezelés elejétől fogval, a torkom kiszárd – erre kell pl. a sok folyadék. Pici hőemelkedésem van, az injekció utáni napon estefelé, de ez is csak 37.5- 37.8 maximum. Fáradékonyság, inflenza szerű tünetek is megvannak, de kicsit csökkennek már a tüneteim. Hát lassan összebarátkozunk a “Boci” és én. Az “úthenger” is már ritkán jön felém! Kitartást, hosszú türést és persze a teljes gyógyulásba vetett tántoríthatatlan hitet – ekkor a gyógyulás sem várat magára! Várom tapasztalaitokat, most elköszönök, ha valami újat tudok, majd irok- elköszön- Endrebandi. / pusztuljanak azok a fránya utálatos virusok!/