44 éves vagyok, két kis gyermek anyukája. Eléggé későn szültem, 37 éves voltam amikor a kisfaim megszületett és 38 amikor a kislányom. Nincs is ezzel baj, de még nagyon kicsik a gyerekek.

Júniusban mammográfiára mentem, mert a kisfiam pár hónappal azelőtt úgy megütötte a könyökével a mellem, hogy majdnem belehaltam, annyira fájt. Utána kezdtem el nézegetni. És egy akkora valamit észleltem benne, mint egy lefagyasztott szilva.

Mammográfia után mellröntgen, ott biopszia vétel, rákos vagyok, hónalji áttéttel. A tumor kb 4,5-5 cm átmérőjü. Most lesz szombaton az MR vizsgálat, és a szövettani eredmény 10 nap. A doktornő elmondta műtét és sugárkezelés, de lehet, hogy már műtét előtt is kell.

Félek, hogy áttétes és műthetetlen.

A gyermekeimet a páromat féltem, hiszen nekik sem könnyű.

Csütörtökön történt mindez még friss, fel kell dolgoznunk. Tartjuk magunkat.

Érdekes érzés, június óta minden más, átértékelődött minden.  A gyerekek, a család, az együttlét, már semmi nem olyan fontos. Egy hangos szó nincs kettőnk között. Türelem és szeretet. Nem hittem volna, hogy ennyit számit.

Persze azóta rendületlenül nézem az internetet, nagyjából képben vagyok, sejtem mi vár rám. Műtét és azzal együtt minden.

Egyszerüen csak félek, nem attól, hogy levágják a mellem, abba beletörődtem, hanem attól, hogy nem sikerül. Sok nőnek voltak ilyen problémái, most derülnek ki, kinek daganatos kinek nem. A daganatosak meggyógyultak, igaz még nincsenek túl az 5 éven, de jól vannak.

Egyszerüen az eredményre várok, és arra, hogy mi lesz velem azután, féltem magam, a gyerekeim, a párom, a családom.

Ha valaki túlesett ilyen műtéten, akkor ossza meg velem.

A daganat nagy, 4-5 cm átmérőjű, többgocú malignus folyamat, axilláris metastasissal.

Köszönöm szépen, jobbulást nekünk!