A hozzászólásom tudom, hogy ilyen szempontból azon a két helyen téves.

1. attól h vki fojton a gép előtt rohad, még korántsem bizt h ÉRT is hozzá (v foga jövőben)

Próbáltam felkelteni az érdeklődését. Mint írtam, én is a játék miatt kezdtem érdeklődni a szakma iránt.

2. HA még ért is ijesmihez, korántsem bizt h ettől majd oian “marha yol fog tunni csajozni!” <– itt végképp n látoma összefüggést. (vszeg azé, mer nincs is. )

Önértékelési zavara van a srácnak. Nekem sokat segített Brian Tracy Phoenix szemináriuma. Van vagy 25 éves anyag, valamikor a 80-as években csinálták, de szenzációs. Viszont apám utálja. Egyes ismrősök őt közel hatvan évesen Palinak szólítják, engem alig túl a 30-on Zsolti bácsinak… Kell némi önismeret és alázat, hogy az ember el tudja fogadni, amit mond. Egyelőre a csajozásnál fontosabb, hogy legyen valami, ami érdekli, amit szeret csinálni. Ez önbizalmat fog adni neki. A csajozáshoz pedig az kell. Ennyi az összefüggés, ha ezt annak lehet nevezni.

Szerk.: Brian Tracy engem szó szerint lebeszélt az öngyilkosságról. Norbi, mindenképpen hallgasd meg, és fogadd el, amit mond! Mégpedig szép sorban, egyiket a másik után. Ha egy dolgot nem értesz, menj vissza, hallgasd meg akár többször is, amíg legalább nagyjából meg nem érted. Ha csak belehallgatsz, nem ér semmit, nem látod majd át az összefüggéseket. Hidd el nekem, semmi sem hülyeség benne, mégha elsőre annak is tűnik. Amikor készült, akkor az amerikai társadalom nagy része ugyanúgy önértékelési problémákkal küzdött, ahogy most te. Írtad, hogy “Gyáva, szégyenlős, gyenge, ronda, csendes, maganba forduló ember” vagy. Én magamat leginkább McGee ügynökhöz tudnám hasonlítani az NCIS-ből, mégpedig még abból az időből, amikor csatlakozott hozzájuk. Mármint testalkatilag, és a csajozás sikeressét illetően. Arcra annyira hasonlítunk, hogy testvérek is lehetnénk. Tehát nem vagyok egy markáns arcú macsó. És a “haverok” ugratását se felejtsük el, nekem is megvolt a DiNozzo-m. 5 is volt belőlük, egyszerre, és nem csak szóban szekáltak, hanem tettleg is bántalmaztak. Tudásban azért semmiképp nem hasonlítanám magam hozzá, MIT-s diplomám sosem lesz. (Tekintsünk el a készítők szakmai túlzásaitól, csak a karakterre koncentráljunk. ) Ha a testalkatodon szeretnél változtatni, mindenképpen javaslom a Fegyencedzés című könyvet. Keress rá a google-ban, és sok blog is foglalkozik vele. De könyv nélkül a blogok semmit sem érnek. Én például ebből a könyvből jöttem rá, hogy miért nem tudok megcsinálni egyetlen egy normális fekvőtámaszt sem. Az iskolai tesi órákon egyből, minden fokozatosságot mellőzve szinte a legnehezebb verzióval indítanak, és ha az izmaid, de főleg az izületeid túl gyengék hozzá, akkor csak a kudarc – és tanártól, társaktól függően a megaláztatás – marad. Pedig nem kellene így lennie. Középiskola első tesiórán felsorakoztunk, és amikor a tanár meglátott, hangosan felröhögött, hogy még életében nem látott olyan fordított virágcserép alkatú srácot, mint én vagyok. Képzelheted, mennyire megalázó volt. Nemrég viszont “örömmel” láttam, hogy több volt iskolatársam már csak a tükörből látja a f@rkát, úgy el vannak hízva. Néhány nagypofájú egykori műmacsóval az élen. Én bár továbbra sem vagyok egy Adonisz, de talpára fordítottam azt a virágcserepet.

Szia! Azt írod, hogy egész nap a számítógép előtt ülsz. Ez remek, ha érdekel is a számítógép felépítése, működése. Ha pl raktál már össze konfigot. Gondolkozz el azon, hogy programozó vagy rendszergazda legyél! Ha megtalálod, amit szeretsz csinálni, az önbizalmat ad, könnyebben odamész egy lányhoz. Van egy mondás: “Hígul a szakma, egyre több programozónak/rendszergazdának van nemi élete! ” Természetesen a szomorú smiley is az idézet része :-). Én eredetileg autószerelőnek tanultam, majd első hivatalos munkahelyemen olyan társaságba kerültem, ami meghatározó lett a későbbiekre nézve. Munkásszállón vagy piált, vagy d*gott, vagy számítógépezett az ember. Én szívesen kerestem a számítógéppel foglalkozó emberek társaságát. Hogy miért nem a másik kettővel foglalkoztam, annak is megvan az oka… És szívesen játszottunk is egymással. Akkor volt új játék a Diablo 2, ami a mai napig fent van a gépemen. Igenám, de míg ma mindenki router mögül netezik, addig akkoriban az űbermenőknek 128K-s szereld magad ISDN volt, a szerencséseknek pedig 33-56K modem. Az meg, hogy egy családban 2 vagy több gép legyen, és ezeket hálózatba kapcsoljuk, elképzelhetetlen volt. Így aztán senki nem értett a hálózatokhoz, fogalmunk sem volt, hogy hogy lehetne soros vagy párhuzamos link kábelen kívül mással is összekötni a gépeket, hogy játszhassunk. De hogy miért is írom ezt a sok mindent. Mert nekem jutott a feladat, hogy megoldjam a problémát. Vettem egy könyvet, és kiokoskodtam belőle, hogy kell, majd beállítottam 2 Windows 95-öt hálózatba. És ami a legszebb, működött. Persze, működött, miután vagy 2 hét alatt sikerült beállítanom a megfelelő IP címet és netmask-ot mindkettőn. Ez ma 2 perc, de legtöbbször a router automatikusan megteszi. Nekünk még HUB-unk sem volt (a router elődje), egy azóta már a feledés homályába veszett koax kábeles technológiát használtam. Ezután nem volt megállás, csinálnom kellett egy 5 szobán átívelő hálózatot, hogy mindannyian együtt tudjuk írtani a szörnyeket. Innentől kezdve egy célom volt, és ezt a célt 5 évvel később értem el, amikor is külön dícsérettel szereztem kitűnő bizonyítványt rendszerinformatikus szakképesítésből. Nem egy főiskola, de nekem életem legboldogabb napja volt, talán először voltam büszke a teljesítményemre. Ekkor 27(!) éves voltam! Szóval fel a fejjel, sok időd van még, nem maradtál le semmiről. Még én sem hiszem, hogy lemaradtam volna bármiről is, pedig csajozás tekintetében 35 évesen nem sokkal vagyok előrébb nálad.

Ui: Bocs, ha valaki nem értette a szakmai részét, elsősorban Norbinak szól