Sziasztok!
Múlt héten diagnosztizáltak ezzel, és még igazából magam sem értem, hogy mit jelent ez, de végül is van értelme. Állandóan rettegek attól, hogy elhagynak. Rettegek a magánytól, az unalomtól, és szinte mindig, most is annyira üresnek érzem magam. Van egy barátom, akivel szoktunk beszélgetni, és most nem ér rá, hogy foglalkozzon velem… Az első gondolatom azonnal az volt, hogy nem is érdeklem, és el akar hagyni.
Volt párkapcsolatom, de nem működött közöttünk a kémia, a párom pedig azt mondta, hogy őt nem zavarja, szóval ez csak az én problémám. Nem rég szakítottunk, és úgy volt, hogy barátok maradunk, de végül letiltott mindenhonnan, és nem veszi fel a telefont. :’( Annyira rosszul érzem magam, hogy véget akarok neki vetni. Szükségem van valakire. Valakire, aki megért, aki hasonló cipőben jár, mint én, és tudja hogyan reagáljon az esetleges dühkitörésemre, vagy a szomorú hangulataimra. :’( Megértést, szeretetet szeretnék kapni.