Kedves sorstársak!Biztosan közületek is sokan érezték már azt, hogy annyit küzdüttem már, annyiszor talpra álltam, hogy elfogyott az erőm. Egyszerűen, nem látom a fényt az alagút végén. Higgyétek el, én már annyi mindent túléletem és hittem azt, hogy mindennek oka van, hogy a sors nem véletlenül állít a sok fájdalom elé,hogy ami nem öl meg az megerősít, de őszintén….már nem látom értelmét semminek. Elfogyott az erőm, hogy újra talpra álljak, s ez fizikailag is legyengít. Talán a legjobban az segítene, ha őszintén el tudnék valakivel beszélni aki szintén igy érez.