Édesanyám 2002 ben tüdőembolia követzetében meg halt: ezután jöttek sorjába a bajok, elösször csak kisebb idegeskedések lettek, de ez már akkor is rossz volt mivel én még akkor nem éreztem olyat amit akkor. Elmentem orvoshoz és felírtak frontint, amit néha beszedtem: gondoltam elmúlik mert nagyon kikészültem anyám halála miatt. Aztán teltek az évek és csak rosszabb lett, elkezdtem szorongani, a volt élettársam többszöri cirkuszai és lelki terror miatt, ami alatt voltam, lassan kialakult az a betegésg aminek a kezdetén voltam akkor! Utána 2007-ben leszúrt az élettársam, majdnem meghaltam, szegycsontba ment a kés! Kishijján a szivembe! Így csak figyeltek engem, a tüdőmbe viz volt. Aztán ugyanabban az évben elütötték egy motorral a lányomat! Azt hittem belehalok a fájdalomba! Ezt már tényleg senkinek nem kívánom, amin keresztül mentem! De igy mentem dolgozni. Csak sajnos a szorongáshoz egyre több rosszullét is társult, magas vérnyomás, asztma, depresszió, skizotipiás zavar, érzelmi labilis személységzavar. Jöttek és jöttek a rosszulétek. Mikor már nem bírtam, otthagytam a jó munkahelyet amit azóta is bánok ! Ezek a traumákat erősitette az, hogy rokonaim eltoltak maguktól, apám sose volt, olyan jól esett volna, ha egyszer is felköszönt! Sose törödött velem! Ahogy most se! Meg akartam írni a történetemet egy életrajzi könyvbe, de nem vittem véghez.