Egy 23 éves lány vagyok aki mondhatni depressziós! A történetem az nem most kezdődött! 15 éves voltam mikor összekerültem a volt barátommal több mint 5 évet voltunk együtt……. Évek teltek el azóta hogy külön vagyunk de tavaly történt velem egy olyan hogy annyira nem akartam élni, hogy öngyilkosságot követtem el, amit azóta ezerszer megbántam!!!!! Idegösszeomlásom is volt és az öngyilkosságnak – hál isten vagy nem is tudom, – talán most üt ki, vagy már magam sem tudom, a hasnyálmirigyem és a vesém károsodott. Ha nem ilyen családom lenne már meghaltam volna…. Ezt azért írtam le, hogy véleményt tudjatok mondani, hogy ez a jelenlegi problémámmal össze függ-e. Főiskolára járok, még nem dolgozom. Édesanyám elmondása szerint amíg tanulok itthon van a helyem. Ezzel ő nem magához akar kötni, 4 en vagyunk testvérek és már csak én vagyok itthon. De!!!! Szerelmes lettem és a jelenlegi barátom aki 300 km-re van tőlem (teszsem hozzá pl most egy hete jöttem haza) az egész nyarat együtt töltöttük és amint tudok ha nem hívnak az iskolai kötlezettségek mivel levelezőin járom a sulit  mindig megyek hozzá ahogy csak tehetem, teszem hozzá 4 évvel fiatalabb, ami nekem nem gond mert nekem a kor nem számít, de egész egyszerűen nem tudja kezelni ha külön vagyunk. Az elmúlt egy hétben – teszem hozzá NEKEM IS NAGYON HIÁNYZIK – többet veszekedtem vele mint a családommal egész eddiggi életem során (ezt csak példaként írtam és az tény és való, hogy akkor veszekszünk mikor külön vagyunk, de én tudom kezelni, de ők azt hiszik nem tudom).Történt egy olyan, hogy a családja kiment horvátországba nyaralni és felajánlották hogy menjek velük, én nem nagyon akartam menni mert egyrészt mivel neki most én létezem, nem akartam kivonni  vagy elsajátítatni a családjától és utálom ha valaki rám költ! A másik pedig ami nekem eszméletlenül fájt és szerintük két szót ragadtam ki az egészből és a lényeget nem értem, mert az édesanyja azt mondta nekem, hogy ha nem mentem volna el a nyaralásra lebeszélte volna rólam a fiát!!! Hát mint akit pofonvertek úgy ért ez az egész!!! Ma úgy dönötöttem nagy veszekedés közben (mert nem bír nélkülem egy percet se ) hogy befejezem vele, összeomlottam teljesen mikor ezt kimondtam és ő annyit mondott, hogy mindig velem  akar lenni! Én is, de amíg nincs meg a szakmám addig meg költözzek oda a szüleihez, mivel a szüleivel él. Anya azt mondta, hogy ezt ő nem helyesli, – teszem hozzá édesanyám sosem szólt bele az életembe. Hiába próbálom a  barátomnak elmagyarázni, hogy szeretjük egymást, oké rendben, de reálisan nézve a dolgokat szerintetek ez normális dolog?????? Sajnos az idegeim nincsenek még úgy rendben, de lassan kezdek helyrejönni. Vagyis remélem rendbe fogok!!!!! És ami a legfájóbb volt, hogy annak ellenére, hogy elmentem horvátba velük, mert nem akartam külön lenni tőle én se, de ennek ellenére is ezt így a képembe vágta az édesanyja!!!!!! Tehetetlennek érzem magam, szeretem őt nagyon, de az élet szerintem nem így működik. Kérlek segítsetek nekem, mit csináljak??????? Hülye vagyok vagy nem jól gondolkozom az életről???