Sziasztok!

Röviden próbálok írni mert estig itt ülnék. Én is depressziós vagyok, tele kissebbségi érzésekkel. Önbizalmam nulla. Társaságban nem tudok oldódni de a magány is nagyon rossz. Döntésképtelen vagyok sok helyzetben. Reggel nagyon nehezn kelek fel, energiám nulla. Az éetben semmi célom csak vagyok és mint egy zombi ellátom a családom. Nem dolgozom mert sérült gyermekem van. A gyermekkoromból sok lelki sérülést hoztam én is. Szeretetre képtelen apa, alkoholista anya. A férjem szerint ez hiszti. Vannak pánikrohamaim, ha boltba kell menni görcsben van a gyomrom. Csak a tv előtt fetrengve érzem jól magam ahol kizárhatom a külvilágot. Alvászavaraim is vannak. Öngyilkosságra nem gondolok, drogokat nem próbálnék ki. Jártam pszichológushoz is az jót tett de drága így most nem járok. A xanaxot szedem regel 1-et-. A másik gyógyszer a Wllbuthrin ami használt 2-3 hét elteltével mikor először felírták. A férjem nagyon sdühös a gyógyszerek miatt , a wellbutrint nem szedem mert ne tudom feliratni mert a párom nem engedi és eléggé ellenőrzés alatt tart. Barátnőim nincsenek, én is úgy vagyok hogy félm óra múlva már alig várom hogy elmenjek tőlük, pedig alig várom a találkozást . Sehova nem járok. Döntésképtelen vagyok a legkisebb dolgokban is és állandóan szorongok. Útálom magam és irigylem a többi embert aki örülni tud valaminek. 41 éves vagyok egyébként. Hát dióhéjban ennyit.Örülök hogy kiírtam magamból .