Bocsánat ha kicsit csapongóra sikerült)

Olyan mintha a nulláról kezdenék…és nem csak olyan valójában onnan is kezdem.

Újra kell tanulnom mindent. Újra kell tanulnom tanulni,beszélni, beilleszkedni, beszélgetni, NEVETNI, és legfőképpen újra meg kell ismernem magam. Mert ami lettem az nem Én vagyok, de valamiért el kellett veszítenem magam és egy másik útra tévedni.

Sokat gondolkozom még mindig a történteken, de főleg azon, hogy Én soha nem fogom tudni gyűlölni,megvetni,vagy csak szimplán haragudni rájok ( pl arra a bizonyos fiúra, vagy arra aki agyonvert), Mindig önmagam iránt fogom fordítani ezt a dühöt.

1 év után újra megvágtam magam…és elborzadtam,Csalódtam! Nagyon nagyot csalódtam. Magamban. Összezuhantam. Elvesztettem a tartásomat. És megingott a hitem. Leszartam mindent, nem érdekelt semmi. Úgy gondoltam ha eddig nem sikerült ezután miért sikerülne? Végülis ezzel még mindig egyetértek és nem hiszek benne teljesen. De miért ne ahatnék egy esélyt magamnak? Egy esélyt a boldogságra? …

Újra elkezdtem futni,írni (verseket), és néha már tiszta szívből tudok nevetni is .

Tudoom,hogy nagyon nehéz lesz és sokszor elfogok veszni ebbe a rengetegbe de hiszek benne hogy aztán megtalálom a kivezető utat és tudok tovább lépni.

Ha valaki szeretne beszélgetni akkor szívesen várom a levelét!

Sok boldogságot mindenkinek! Legyen Szép napod! köszi hogy elolvastad!