Sziasztok Gyerekek,
Mi a véleményetek a listázásról?
röviden rólam: Eddig 5 alkalommal voltam pszichológusnál (az elmúlt 5 hétben), különféle dolgok miatt ő tanácsolta, hogy keressek fel pszichiátert (is). 24 éves egyetemista és önellátó vagyok, szóval nagyon küzdök, de régóta és egyedül kezelhetetlen problémám van – ezért is szántam kezelésre magam, illetve egy tanárom tanácsára.
Lényeg: akinek hangulatingadozásai vannak, egyértelmű (vagy problémával aránytalan mértékű) kiváltó ok nélkül, hogyan tudja pontosan leírni, hogy mi a panasza, tünete?
A pszichológusnál nem mindig tudom (illetve rákészülök) teljes egészében átadni, hiszen évek óta tart, nehéz megmondani, mi az ok és mi az okozat, elég sokat agyalok önkénytelenül (nem csak ezen) és folyton összezavarodok, határozottan érzek ellentétes dolgokat.
Hogy könnyítsek magamon, elkezdtem tőszavas emlékeztető listát írni. Tehát amikor furcsa epizódom van, akkor annyi éberséget gyűjtök, hogy leírjam, épp mi zaklat. Három átlagos nap alatt kb 40-ig jutottam, de még nem teljes, és nem mindig érzem a listán szereplő dolgokat valósnak. Egy napon belül is változik, ezeket is próbálom jegyezni. Persze teljesen nem lehet, mert közben meg kell próbálnom létezni az egyetemi csporton belül – vagy legalább próbálni kevésbé furcsának látszani, nem átadni magam a saját nyomoromnak, ha lehet. Nyilván nem mindig lehet.
A lista oka az is, hogy nem találom a személyiségem, vagyis most azt sem tudom, hogy valaha volt-e. Korábban volt képem magamról, vagy hogy milyen szeretnék lenni idővel.. de már évek óta nem létezem – ez persze így nem igaz, de talán ez a legtömörebb leírása.
Szóval mi a véleményetek a listáról? Hasonló tapasztalata valakinek? Mármint, hogy “elfelejti” magát akár naponta többször?
Számomra max pár hete lett ez egyértelműl, mások már sokszor célozgattak rá, de nem foglalkoztam vele. És hát a baráti kapcsolataimat nem tudom megtartani, párkapcsolatot pedig nem akarok, mert egészségtelen velem lenni – ez már régen feltűnt.
Nálam az egyetlen, ami közös volt mindig, az az, hogy nem lehetek munkanélküli, mert akkor haza kellene költöznöm, amit nem akarok. Illetve most az, hogy szeretnék abban a szakmában értékes lenni, amiben most kezdtem tanulni. Ezen kívül minden változik, pedig se nem csinálok sok tevékenységet egyszerre, sem keveset… azt hiszem.
Remegveb@szott?
Én is írok dolgokat, azokat odaadom a dokinak, abból tudja, hányadán állok. Folyton be akar dugni az osztályra, ami nem tetszik. A skizofréniában nem hiszek, amikor mondom a pszichiáternek, hogy ülök az ágy szélén, várom a lányt, kísérjen a mosdóba és csak negyedóra múlva ébredek tudatomra, a doki pusztán tudomásul veszi,
Először 23 évesen kerültem oda. A borderline-t rögtön látták, a doktor a szakrendelésen a skizó gyanúját is felvetette. Akkor még voltak rendes-rendetlen csoportok, mint a rajzolj le egy hangulatot, a zenében sose hittem, untatott olykor, a játékcsoportot hülyeségnek tartottam. 19 évesen kerültem egy pszichológus keze alá, az első volt, aki látta, utána a többi pszichiáter, pszichológus. Most is tárgyalok az utóbbival, a dührohamokat akarja semlegesíteni, hogy viselkedjek felnőttmód, ami nem megy. Nekem anyák voltak, van most is egy, a szülői mulasztás mellékterméke. A borderline-t inkább csak elismerték, gyógyszert a skizó miatt írtak. A személyiségzavarral csak a pszichológus foglalkozik esetemben.
Én úgy tartom, semmi bajom, csak dühöngök, félek, régen falcoltam, legutóbb varrták másodszor is, máshol. Leírom, mi motoz bennem. Elolvassa, és nem mindig vesz komolyan. A memóriám miatt írom le, az mostanra tropa. Teret is adok írásformán az agybajomnak.
Segítsen felnőni? Illeszkedni, önállósodni. Valami ilyesmi. Én sem vagyok türelmes típus. Folyton gyanakszom, ha a szerkesztő pali nem ír, megsértettem-e… másokat is.
Van, hogy nem érzek semmit, amikor meghalt apám bátyja, meg se hatott, unatkoztam a temetésen. A legjobb egyetlen barátomén is apatikus módon álltam hozzá. Kicsikarta két csepp krokodilkönnyet. Még egy temetés, és hagymával megyek, attól jót lehet bőgni. Majd ha a biológiai alászáll a pokolba. Az a novella jelent meg most nyáron, az anyagyűlölet.
Nálam is ez a baj, naponkénti hangulatváltás, bár gyerekként tudtam már, hogy nem vagyok százas, azt sem tudtam mi meg ki vagyok.
Néha nem tudom megkülönböztetni az álmot a valóságtól, ha kibotorkálok a vécére, és épp nem ájultam el az antipszichótól, ellenőrzöm, ébren vagyok-e, Magamba marok, csipkedem magam.
Azt hiszem, most tudnék mit mondani, új bogyót kaptam, antidepresszánst, félek egyedül a lakásban, ha a fiúm elmegy valahova. Azért lefoglalom magam. Nyelvet lehet magánúton is tanulni, a németre álltam rá, kis grafikázás.
Ha volna kedved levelet váltani, az e-mailem nem titkos, parexistance@gmail.com
Eléggé egyedül vagyok, az unatkozást meghagyom az arra érdemesknek.:)
a kérdés arra vonatkozik, hogy hogyan vagy tisztában azzal, hogy mi a “bajod”. Hogyan mondod el egy szakembernek. mihez kérsz segítséget, ilyesmi. nekem pl kell hozzá írnom listafélét, különben csak azt tudom, ami éppen van. És ha épp semmi bajom nincs, akkor nálam pl egy pszichológus nem biztos, hogy értené, hogy mit keresek ott. vagyis hosszabb idő lenne feltérképezni, én viszont elég türelmetlen vagyok ehhez
ÉN má magáta kérdést SE értem. mijen lista? Svidler listája??
eü. naplót irkálok a gépen yo páréve, de semmi nagy szám…
most pédig ágyban bújunk kicsit, mer +viselta éjszaka!
nesze addig itta LEGújabb tököm! –>
(remekbeszabott, mint minden amit ÉN csinálok
)
köszi a választ
gyomorfekely, te hogyan kerültél el kezelésre?
Az én dokim csak visszahívogatott egy-két hetente, most kaptam antidepresszánst. én levelet írok a dokinak meg néhanap naplót vezetek. Hobbi, aki azt mondja sokmindent – egybeírva – az valójában nem csinál semmit. Lekötöm magam iogatok, csvargok, elsétafika az egyetemre, keveset olvasok, ott a sakk meg a sudoku. Félévente befalok egy könyvet, emésztgetem, öltetet kapok, azt leginkább a wc-n ülve lehet, amíg az ember oválisra üli nemes tomporát. Belógok rendezvényekre. Legutóbb egy Edvin Marton koncertre.
A memóriám tropa, nekem sem ártana egy lista, nem t’om mikor fürödtem, ettem, aludtam, amikor készülődöm éjjel a vécére, leülök az ágy szélére, várom a lányt, több ilyen volt már.
Lehet, reggel is szeded, nekem akkor nagy zavar volt a fejemben, sok dolog kiesett. Veszekedtem is a családra, olynkor.
Kedves ifjurokalany!
Nekem nagyon ismeros az az allapot, am ikor egy napon belul is akkora toresek vannak, hogy elkepzehetelennek tunik az egyik allapotban a masik erzelemvilag valosagossaga.
Tudtam, emelekeztem ra, vagy olykor nem is emlekeztem, hogy par oraja ezt ereztem, de teljesen idegen volt abban a pillnatban, amikor atlendultem egy mas `allapotba`-ugye nem kezdtek most a masallpoton poenkodni-szerintem aki atelte, megerti.
elfelejteni magam ez jo kifejezes.
talan egy kicsit hasonlo dolgokat talalsz leirva a torternetemben is, ha akard, olvasd el
es drukkolok erosen, hogy kitarts, szerintem nagyon jo , hogy harcolsz, es meg tudod vivni ezt a csatat.
ez eleg hulye mondat, mikor a melysegekben nem latunk ki magunkbol, ogy pareves tavlattal szokott nalam mukodni a ralats a sajat dolgaimra.
a terapiaban is van egy bemelegito idoszak, en is csinalom szinte ket eve.lassan alakul a kapcsolat, a kzles modja, ezert ne aggodj. aterapeuta tudja, es tudja sehiteni is. ebben az osszefuggesben nem irtam meg listat, de az esti visszatekintes a napra valaha sokat segitett. meg lelkigyakrlatokon a hosszabbtavu visszatekintes.
Sok erot a kuzdelmedhez-, ha akard, irj privatba is.
ha jelzed, megadom a mailcimem.