Sziasztok Kedves “Sorstarsaim”!

Eloszor is, koszonom, hogy van egy felulet, ahol le lehet irni a tapasztalatokat, ugyanis talan mas eljut olyan orvoshoz vagy felismeri magan a tipikus PCOS tuneteket es nem kell evekig ugy elnie, hogy azt sem tudja, mi a baja. Ha valaki ugy erzi, hogy valami nem stimmel, akkor bizni kell a megerzesben es kivizsgaltatni. Olvasgatvan a torteneteiteket, en egy picit mas megkozelitesbol irnam le az en tapasztalatomat. Itt foleg a meddosegrol olvastam toletek, nalam viszont amit a PCOS okozott az extrem merteku szorosodes volt mar fiatal kortol es a tulsuly, ami nem ment le akarmivel is probalkoztam. Ehhez persze kesobb tarsult mas is, de nalam ezek voltak a fo tunetek. Remelem, hogy tudunk egymasnak erot adni, mert a PCOS igenis visszafordithato. Nem vagyunk egyedul ezzel a problemaval. PCOS megoldasa a nagyon szigoruan betartott eletmodvaltas, de ezt is ugy kell csinalni, hogy utananez az ember specifikusan, hogy mi jo es mi rossz egy PCOS-esnek. Ha ez a modszer meg van, akkor tud fogyni, addig nem megy a fogyas tartosan. Emellett a mozgas is fontos.

Mindig kuzdottem tulsullyal (70-75 kg tinikent), de nem voltam olyan korosan elhizott. Ennek ellenere en voltam mindig a legnagyobb darab szinte mindenhol (leven, hogy a 90-es evek Magyarorszagan nem sok gyerek volt tulsulyos). Allando gunyolodas celtablajakent jo kis onertekelesi zavarom lett. A tulsuly melle gyorsan hozzatarsult a szornovekedes mar az alt. iskolaban is. Nem ertettem persze, hogy 12 eves lanynak hogy lehet bajusza. Az evek soran egyre rosszabb lett, mar szakall reszen is szednem kellett napi szinten a szort, igy ugy dontottem, hogy elmegyek “vegleges szortelenitesre”, amit tobb, mint masfel evig csinaltam havi rendszeresseggel teljesen sikertelenul. Ekkor ereztem eloszor, hogy itt tenyleg nem en kepzelem be magamnak azt, hogy valami nincs rendben. A tulsuly es a szor egyutt igazan zarkozotta tett es nem azert, mert en igy akartam. Sok volt a negativ visszajelzes, a sok beszologato. Nem volt soha baratom sem es nem tudtam a megjelenesem miatt olyan dolgokat elvezni, amelyeket mas emberek tudnak. Depresszios lettem. Az eletem allando fogyokura volt. Orvoshoz hiaba mentem, mert csak a pajzsmirigyre vizsgaltak mindig, az pedig mindig tokeletes volt. Egeszseges vagyok, mondtak, de mikor a tukorbe neztem, en egy teljesen beteg, megtepazott embert lattam. Volt ido, mikor annyit ettem, mint egy madar, de a sulyom nem valtozott max. 1-2 kg-t. Sokaig azt hittem, hogy vannak emberek, akik egyszeruen nem tudnak fogyni es genetikailag szorosebbek. El kell fogadni, mondta sok orvos, de nehez ezt fiatalon feldolgozni. Addig kell orvost keresni, amig olyat nem talaltok, aki tenyleg meg is hallgat, tudja, hogy mi az a PCOS es nem intezi el annyival, hogy egyszeruen csak fenn kell tartani a dietat. Ugyanis PCOS eseten nagyon kevesen tudnak fogyni a tradicionalis “mindenbol eszem kevesebbet”, “este 6 utan nem eszem”, egyszeru alacsony szenhidrat dieta vagy akarmilyen mas elvek alapjan az inzulinrezisztencia miatt. Ez nem ilyen egyszeru, joval bovebb tajekoztatast igenyel. Vannak orvosok, akik azt sem tudjak pontosan, hogy a PCOS hogy mukodik, csak irjak a gyogyszereket, pedig az nem megoldas.

Nekem sok – PCOS-es holggyel ellentetben – nem voltak menstruacios problemaim a huszas eveim kozepeig. Huszas eveim elejen szuletett egy gyermekem is. Aztan a terhessegem utan 2 evvel hirtelen feljott meg plusz 25kg (nagyon stresszes idoszak volt, bar sokat akkor sem ettem), pedig mar akkor sem voltam kis darab. Akkor kezdett a teljesen szabalyos ciklusom 35-40 napos lenni es barnazni a menstruacio elott (ami nem jo jel a peteerest illetoen, errol azt mondta a nogyogyasz, hogy nem jelent semmit, ami nem igaz). Akkor azt gondoltam, megiscsak kell, hogy legyen megoldas. Nem akarok cukorbeteg, magasvernyomasos lenni, aki 40 evesen szivrohamot kap. Ekkor sulyom 100 kg volt a kb. 161 centimhez. A koleszterin szintem az egekben. Allando szorongasban eltem, ami miatt rengeteg alapveto dolgot alig tudtam elvegezni. Az energiam lecsokkent. Sok kover embert ismerek, de valahogy en megis mas voltam, mint a tobbseguk, ereztem, hogy nalam valami mas gond van, hisz tudtam, nem az etel mennyisege, amit eszem okozta ezt elsosorban.

A PCOS-rol az interneten olvastam eloszor, majd jo par honapig tartott mire vegre sorra kerultem az endokrinologus varolistajan. Vegre tudtam, hogy mi a gond es ezt szakerto is megerositette, de hogyan gyogyulhatok meg? Nos, ez ott nem oldodott meg, ugyanis a legtobb orvos csak a gyogyszerben hisz. En Merckformint szedek, mast nem vagyok hajlando. A megoldas azoknal, akik tulsulyos PCOS-esek a fogyas es elsosorban az egeszsegert fogyas (dieta es mozgas), nem az esztetikumert. Erdemes taplalekkiegeszitoket szedni a gyogyszerek helyett/mellett. Ha ugy allunk ehhez, hogy nem fog menni, akkor tenyleg nem fog. Szerencsere vegre “fogyo felben” vagyok, ami sok-sok evig csak alom volt szamomra. Ez kis reszben koszonheto a gyogyszernek, nagy reszben annak, hogy tudom mara, hogy PCOS-szel mit ehetek es mit nem. Pedig vannak dolgok, amiket egy egeszseges ember megehet, mig egy PCOS-es nem. Olyan etkezesre kell beallni, ami fenntarthato egy eleten at. Mindig van esely. Nem szabad feladni!!