Nemrég már megírtam a történetemet Gondolkodom, tehát nem vagyok címmel, itt az oldalon. 
Augusztusban még jó ötletnek tűnt és örültem is, hogy felvettek az egyetemre, de a napokban fogok kiiratkozni, mert egyszerűen nem érdekel. Nem járok be és nem tudom elviselni, főleg az albérletet. Minden vasárnap azon bőgök, hogy nem akarok visszajönni. Utálom. Végre anyám is megértette a dolgot és nagy nehezen beleegyezett, hogy visszaköltözzek a barátommal együtt. Csak minél előbb legyen december.
Újabban valamiféle-fajta pánikbetegség van kialakulóban, vagy csak sima kényszergondolatok, amiktől nagyon betudok parázni. Egy idő óta folyamatosan, de főleg akkor mikor egyedül vagyok vagy éjjel van, beugranak jelenetek, akkor szabályosan rettegek is ezektől a gondolatoktól. De ha nappal van, itthon van a barátom és eszembe jutnak ezek, akkor annyira nem para a dolog, csak akkor netán, ha elkezdek beszélni róla vagy kifejezem valahogy. ezt akkor vettem észre mikor alvás előtt a barátomnak elmondtam és erre hirtelen elfogott valami félelem és úgy éreztem, hogy mindjárt elájulok, az agyam csak pörgette ezeket a gondolatokat, nem tudtam másra gondolni. Másnap reggel egy ismerősömnek elkezdtem leírni a dolgot és megint elkapott a szédülés, és az a fura érzés. Ez ellen, pedig mostmár, hogy eltereljem a gondolataimat elkezdek számolni, de sokszor az sem használ.
Ha a barátom éjszakai műszakba dolgozik akkor villanynál alszok, vagy benyomok a gépen egy filmet és megpróbálok arra elaludni, de az is csak olya 3-4 óra tájt szokott bekövetkezni.
És megint nagyon savas vagyok, majd kilyukad a gyomrom, de hiába eszek, ugyanolyan éhség érzetem van. Illetve éjjel arra kelek, hogy piszkosul marja a torkomat a sav.
Éjszaka 11-12-1 körül fekszek le aludni, de akkor is egy órát fekszem minimum álmatlanul, mire végre eltudok aludni, ha meg elaludtam, akkor valami idióta rémálmom lesz. Mostanában sok olyat álmodok, amiben az álmomban felébredek. Fura.
Dehát élni jó.