Sziasztok!
Ma apám megkért reggel, hogy segítsek megjavítani a WC ülőkét, mert kijött a csavar. Én meg megnéztem, összekoszoltam a kezem, nem ment elsőre és feladtam, mondtam hogy csinálja meg ő. Iszonyat nagy lebaszást kaptam és igazuk volt. Tiszta lusta voltam, de nem tudtam rávenni magam Karácsony utáni nap. Úgy érzem ez a pszicho betegségem része. A pszichológus azt mondta ne görcsöltessem tovább a pocómat, hát én így meg lusta voltam. Amikor dolgoztam apámmal a házunkban, akkor csak lassan bírtam haladni, nagyon lassan, ha kicsit befecskendeztem egy kis stresszt, akkor szétestem, rontottam még a söprögetésnél is. Karácsonykor meg eluralkodott rajtam az érzés, hogy nincs semmi a fa alatt mert pénzt kaptam és megkérdezték és persze elmondtam hogy gyerekes de nem bírok uralkodni a saját érzéseimen. Lebasztak hogy biztos ittam. Nem akarok semmirekellő lenni, értéktelennek érzem magam. Az a baj, hogy a wcülőkés eset rendszeresen előfodul nálam, meg úgy érzem csak lassan tudok dolgozni, vagy szétesem, de ez nem biztos.
Járok pszichológushoz, de fogalmam sincs mit tudna csinálni velem. Úgy érzem büntetés vagyok. Meg akartam büntetni magam, azzal hogy jól púposra ütöm a fejem, de apám rábeszélt hogy vegyek be egy Xanaxot. Az őrület határán vagyok. Öngyilkosságon járt ma a fejem, de túl sok az életösztönöm.

Üdv. Thisdave