Kedves Fzdr29,

Az alkoholizmus valóban nem válogat. Én két diplomás, három nyelven beszélő nő vagyok, szerető, okos, jóképű férjem, jó házasságom (most már újra) és két fiam (már huszonévesek) van. Nekem is megvolt mindenem, ahogy neked, mégis elkezdtem inni, először társaságban, lazításként, aztán napi rendszerességgel, egyre többet és alkoholista lettem szépen lassan, mert ez tény, nem lehet elkerülni. Férjem és a család is tudta, nem is lehetett már eltitkolni. Segíteni próbált mindenki a maga módján. Miért is kezdtem el inni mértéken felül, hogy is vált a mindennapjaim részévé, a napjaim fontos mozgató rugójává? Nem tudom. Talán az örökös top teljesítmény, a megfelelési kényszer, a maximalizmusom vezetett ide és mindig jól akartam magam érezni. Ez egy ideig ment is, de van egy határ, amit nem tudod, mikor lépsz át, de egyszer csak a másik oldalon vagy és függő lettél. Először csak pszichikailag, aztán már testileg is. A szervezetedben hiánytünetként jelentkezik az alkohol utáni vágy. Nem tudom, te hol tartasz. Én 4 éve nem iszom, előtte 4-5 évig egyre többet ittam, ebből két év színtiszta alkoholizmus volt. Már szegény férjem sem tudott semmit csinálni, belefáradt az egészbe. Fiaim nem tudták, hogyan segítsenek. Nem hagyott cserben senki, de egyre lejjebb kerültem a gödörbe. Főnököm nagyon rendes volt, de én felmondtam, mert nem tudtam többé nemhogy kitűnően, de sehogy sem elvégezni a munkámat. Jöttek a másnaposságok, amikor otthon kellett maradnom, a munkahelyen az feledékenység, minden, ami a nagy könyvben meg van írva. 4-szer vonultam be önként a pszichiátriára, részt vettem csoport terápiákon, elmentem az AA-ba, stb…Volt eredmény, de nem tartós. Két évig próbálkoztam mindennel, szedtem anti depresszánst és leszokást segítő gyógyszert is, ezektől vagy állandóan izgatott voltam, vagy aludtam. A csoport terápiák ne az én személyiségemnek valók, nem vagyok egy irányítható ember. Az egom miatt az AA-ban sem találtam meg a helyem. Aztán eljött a nap, amikor férjem azt mondta, hogy nagyon szeret, de beadja a válókeresetet, mert már nem bírja az egészet. Akkor döbbentem rá, hogy valamit tenni kell TÉNYLEG, nem csak próbálkozni. Elmentem apámhoz Ausztriába 2 hétre, jártam a hegyeket, gondolkoztam és olvastam. Senkivel nem beszéltem. Hazajöttem és nem ittam többé, semmilyen gyógyszert nem szedek, nem járok pszichiáterhez, sem semmilyen csoportba. Próbálok egészségesen táplálkozni, sokat mozgok, olvasok, zenét hallgatok a szabad időmben. Három éve nagyon jó munkahelyem van egy külföldi cégnél, mindig magas szinten tudom végezni a munkámat. Házasságom rendbejött, jobb, mint azelőtt (27 éve vagyunk házasok), két fiammal csodálatos a viszonyom. Örülök az életnek és hogy józan lehetek. Az elő hónap szörnyű, az első 3 hónap nagyon nehéz, fél év után kezdesz jobban lenni és egyre jobb lesz fizikailag és lelkileg is. Én hamar rendbe jöttem az alkohol kívánásával kapcsolatban, ez nem volt gond, soha nem zavart, ha más iszik körülöttem, vagy bármennyi pia van. Ez érdekes, azt mondta az addiktológus, mert én a végén már napi fél liter vodkát is megittam, nem ritkán. Tehát sikerült feljönni, ami nagyon ritka, mint ahogy azóta ezt tudom. Négy éve teljesen józan vagyok, de ehhez az kell, hogy többé soha egyetlen korty alkoholt sem igyak, mert nem lehet tudni, mikor esek vissza. Tehát lehetséges a talpra állás még ilyen mélyről is. Az, hogy felismerted a betegséged, az, hogy intelligens vagy, az, hogy van (még) szerető férjed és családod – mind segítség. A lényeg, hogy HATÁROZD EL MAGAD, HOGY TÉNYLEG SZAKÍTASZ AZ ALKOHOLLAL. Csak a te döntésed és csak rajtad múlik, nem közhely. Mondja ezt az, aki megjárta a hadak útját és tudja, mit beszél. Én egy indítónak kis segítségként ajánlom az Anonim Alkoholisták lakóhelyedhez közeli csoportját, szerintem a te személyiségedhez ők segíthetnek a legtöbbet. Nagyon sok értelmes, diplomás és tanult ember van közöttük. Remélem, segítettem egy kicsit hozzászólásommal és lesz elég erőd és bátorságod, hogy megtedd az első lépést és valóban elindulj a gyógyulás útján, mert CSAK RAJTAD MÚLIK.