47 éves nő vagyok. Már gyerekkoromban voltak depressziós tüneteim, csöndes visszahúzódó beteges voltam. Ez serdülőkorban javult. Férjhez mentem, született két szép lányom. Férjem lelkileg terrorizált engem és a gyerekeket is ezért elváltam. Egyedül neveltem a lányaima. Bár gyerekkoromban jó tanuló voltam-ez nagyon sok tanulást követelt- de egész életemet befolyásolta a sok betegeskedés és úgy emlékszem már gyerekkoromban is kicsit lassúbb voltam bizonyos dolgokban , mint mások és a figyelmetlenség is jellemző volt. Ja és a gyakori fáradtság! Ez válás és később édesapám halála után erősödött( feledékenység, lassúság, depresszió, állandó fáradtság) ehhez kb. 8 éve álmatlanság is párosult. Kb. 4 éve véletlen folytán jutottam el egy nagyon kedves professzor úrhoz, aki autoimmun pajzsmirigybetegséget diagnosztizált, és coeliákiát (gluténérzékenység, semmi búza, rozs, árpa, tönköly) azóta állapotom javult-még nem az igazi- letrox 50-t szedek.Sajnos a prof.úrhoz nem tudok visszajárni anyagi okok miatt. Valójában el kellene hagynom a cukrot és szénhidrátot az étrendemből , mert akkor éreztem magam lejobban, mikor paleolit diétán voltam. Még mindig befolásolja a munkalehetőségemet, életminőségemet, kapcsolataimat a depresszió, lassúság , kedvetlenség, fáradtság, igy társaságban sem szivesen tartózkodom, egyedül élek. Kiváncsi lennék, hogy az autoimmun pajzsmirigybetegséggel kinek milyen tapasztalatai vannak?