Kedves Swinn!

Hú… Nagyon megértem! Nálunk ez úgy ment, hogy a régi harmoniat akartam folyton visszaállítani ( igen törékeny , amióta beteg lett), így egyre többet tettem a házasságunkért. Ő viszont egyre inkább hátradőlt,hiszen mennek a dolgok anélkül is, hogy tennie kéne érte. Én még többet toleráltam, még kedvesebb voltam, beteg embert türelemmel…..ő pedig egyre inkább öntörvényűbbé vált, már mindent megengedett magának, figyelmet, szeretetet nem tudott adni se nekem,se a gyerekeknek, pedig a lányok nagyon jó fejek, mélyérzésűek, helyen az eszük is ( ez nem annyira jellemző a mai fiatalokra ) rideg,érzéketlen ember lett. Nem túlzom el, a helyzet ilyen kemény volt. Kiderült, hogy egy kislánnyal szövődött viszonya… Értem ennek a lélektanát, ott az lehetett, akinek képzelte magát. Közben minket is akart, de csak olyan formában, hogy legyünk mindig mellette. Szeptembertől márciusig tartó mániás szakban nagyon csúnya dolgokat művelt, márciusban kezdett magához térni és akkor mondtam, nem akarok, nem tudok így élni… Egész nap sírt ( soha azelőtt nem láttam ) azt mondta meghasonult és,ha elhagyom, nincs értelme az életének és érzi nem sokáig él egyébként sem. Az azóta eltelt pár hétben sok mindent tett kettőnkért, de bennem minden megrendült. Mindenféle érzések versenyt futnak nap, mint nap, hol az egyik, hol a másik nyeri meg az aznapi futamot. Szeretem, sajnálom, idegen, undorodom, kiábrándít és szeretném a régi érzéseket, amikor még minden szép volt. Közben félek is mit hoz a jövő,ami akár holnapután is bekövetkezhet. Teljes bizonytalanságban vagyok, sokszor gondolok arra, jobb lenne nélküle, de ilyenkor rögtön az jut eszembe, mi lesz vele, hogy tudnék élni ezzel a gondolattal. Azért írtam ilyen részletességgel, mert így láthatod, máshol is hasonlóan mennek a dolgok ilyen betegség mellett. Én is mindent magamra vállaltam, hogy neki könnyebb legyen. Csak akkor tudják értékelni, ha elveszíteni látják, viszont ha visszaszerzik, minden megy a régi séma szerint. Ezt gondolom, ezt láttam más esetekben is… Persze nem szabad általánosítani. Igen nehéz a helyzeted, ott vannak a gyerekek és úgy érzed egyedül te vagy a felnőtt..Kérlek írj hogyan alakulnak a dolgok! Sok erőt, kitartást kívánok!