20 éves fiú vagyok. Úgy érzem, hogy felesleges leírnom akármit is, úgy is mindenki tudja miről beszélek.

Mivel egyre többet ülök a négy fal között, a tünetek egyre nagyobb harcra kényszerítenek, a gyógyszerek már koránt sem segítenek úgy, mint régen, az öngyilkosság gondolata állandó probléma, szerencsére még visszatart a friss seb, és a remény, hogy van jobb is ennél.

A pszihoterápiatól a mai napig tartok, bár természetesen volt részem benne. Most először várom olyan hasonló problémával élő lányok jelentkezését, akik szeretnének beszélgetni a hétköznapokról, a helyzetünkről, akár programokban is szívesen benne lennének, már ha sikerül kimozdulni a négy fal közül:) Remélem nem lát ebben senki rosszat, de én csak így tudok beszélgetni, az első pszihoterápia elején is átkértem magam nőhöz mert nem jöttünk ki az úriemberrel, nem sikerült létrehozni semmilyen kapcsolatot, bennük inkább a versenytársat látom és könnyebben elborul az agyam

Ennek ellenére örülnék valakinek, aki érti miről beszélek, de nem orvos. Szóval 18-28 év köztiek: madarakrepulnek@gmail.com