szia, nekem 2011-ben diagnosztizáltak bipolárt egy hosszú folyamat után, aminek a vége egy nagy trauma lett a vége. sokáig nem tudtam vele szembenézni, nem hittem az orvosoknak, majd beláttam valahol igazuk van, igy alávetettem magamat a terápiának és a gyógyszeres kezelésnek. szedtem vagy 6 féle antidepit, risperdalt, majd kventiaxot (ez utóbbi antipszichotikum) majd úgy éreztem megvivódtam a betegségtudattal, a terápiák hatására nagyon sok mindent megértettem önmagamban, igy megkockáztattam hogy leteszem a gyógyszert. Jelenleg jól vagyok, nincsenek túlzott hullámaim, se depó, se mánia irányába. Hozzáteszem a környezetemet megváltoztattam olyanra, hogy minden klappoljon, minden nehezitő körülményt kizártam és megváltoztattam (ez is a terápia része volt!) tehát igy most megy, de nem állitom ha újra nehéz időszakban lennék, nem ugranék ki valamilyen irányba szélsőségesen. Egyelőre annyit tudok tenni, hogy kiiktatok mindent (saját hibámból tanulva) ami kizökkentene az egyensúlyomból. Nem értek még minden összefüggést. Az is lehet hogy nekem gyengébb fajta mániás depresszióm van, ami inkább krizishelyzetekben tör rám, de azért figyelek, kontrollálom magam, és szemmel tartom a hangulatom, viselkedésem. nehéz és terhes ez, de ez kell ahhoz, hogy tisztában legyek önmagammal, és ne lengjek ki semmilyen irányba. Ha van kedved barátkozni velem, irj a jankazd@gmail.com cimre. Janka