Kedves Sorstársak,

4 év után ismét bipoláris depis hullámvölgyben vagyok. Eddig reménykedtem, hogy ha mindent helyrehozok az életemben, még minden jó lesz és talán nem lesz szükségem gyógyszerre.
Mostanra elfogadtam nagy nehezen, hogy tényleg beteg vagyok és sajnos tényleg szednem kell gyógyszert.

Nem sikerült a 4 év alatt újra önálló életet kialakítanom (úgy mint 10 évvel ezelőtt, amikor 6 évig éltem külön háztartásban az exemmel).
Hiába volt munkám az utóbbi pár évben, nem kerestem annyit, hogy albérletbe tudtam volna költözni, így 30 éves fejjel továbbra is kénytelen vagyok anyukámék jószívű segítségére támaszkodni.
Ez nagyon lehúzza az önbecsülésemet, (ami egyébként is padlón van, mert 30 éves fejjel nincs se párom, se gyerekem). Valószínűleg részben emiatt sem tudtam új rendes párkapcsolatot kialakítani többszöri próbálkozásra sem.

Most megint munkát keresek. És továbbra is remélem, hogy képes leszek majd albérletet is megfizetni.
Talán akkor majd ha rendben lesz az önbecsülésem, remélem meg fogok tudni bízni az új páromban.
De van még valami ami visszatart.. éppen a gyógyszer. Mert ettől betegen születhet a gyerek – ha a védekezés ellenére is becsúszna. Erre a kezelőorvosom figyelmeztetett.

Van esetleg valaki, akinek van ötlete, mi lehetne a megoldás erre a problémára?
Hogy gyógyszer szedés mellett nem ajánlatos gyereket szülni – ha esetleg olyan jó párkapcsolatom lenne és úgy döntenénk, vagy ha becsúszna és nem akarnánk elvetetni..?

Én már arra is gondoltam, hogy meddővé tevő műtétet csináltatok, de azt 35 éves kor alatt nem vállalja a nőgyógyász. Mert egyébként sem tartom magam alkalmasnak anyának, bármennyire szeretnék is saját családot. De akkor legalább párom lehetne, és nem kellene azon aggódnom, hogy szegény gyerekem betegen születne és hogy milyen anya lennék…