Tegnap rosszat álmodtam. Mondhatni úgy is, rémlátomásom volt. Eszerint egy kórház folyosóján ültem, soromra várva, amikor két ápoló egy alacsony tolható hordágyon letakart, összekuporodott, pici, töpörödött testű idős asszonyt tolt be a várakozók közé. Rögtön minden szempár rászegedőzött. Eleinte csendben volt, majd halkan kért egy korty vizet. Senki nem reagált rá. Várt egy kicsit, újra kért. Senki nem reagált rá. Ezután egyre rövidülve a várakozás szünetei, vízért könyörgött. Az egyik ápoló odaszólt neki, hogy nem szabad innia. Mindannyian döbbent csendben voltunk, figyeltük mi lesz. De senki nem mozdult. Ültünk és néztük. Én nem bírtam tovább, felálltam, tettem néhány lépést a néni felé. Megnéztem, mennyi apró van a pénztárcámban, futja-e az automatából egy üveg ásványvízre.

Futotta volna. Azon gondolkoztam, mit tegyek. De hátha valóban nem szabad inni a néninek. Ahogy ott álltam a közelében, észrevettem, csupa vér volt a hálóinge, a takarója. Ekkor tudatosult bennem, nagyon nagy a baj. Visszaültem a helyemre. Mivel csend volt,  kihallatszott a diagnózis: a hasi aorta szétment. Sajnos tapasztalatból tudom, mit jelent ez, a keresztapám ebbe halt bele. Az orvosok ilyenkor már nem tehetnek semmit. A néni órákon belül meg fog halni. Egy korty vízért könyörögve. Egyedül. A folyosón. Vagy a kórteremben. Vagy útközben. Nincs mellette senki. Se lánya, se fia, se unokája, senki. Aki fogná a kezét és majd lezárná a szemét.

Utolsó gondolatom az volt, nincs ebben a kórházban egy olyan hely,  egy szoba, ahol a haldoklóknak kijárna a végtisztesség? az emberi élet befejezésének tisztessége? Ez nem hiszem, hogy pénzkérdés lenne. Nem lehet telefonálni a hozzátartozóknak, gyertek, mert nagy baj van!!! Ez emberség … lenne!!!

Ekkor hirtelen felriadtam álmomból. Rémálmomból. Engem szólítottak…

(… A néni még mindig vízért könyörgött.)