Sziasztok!
Anonymitást kérek, Éva vagyok. Középkorú, és elég az hozzá, hogy nem vagyok jól lelkileg, Már rengeteg megpróbáltatáson vagyok túl. Egyre inkább azt érzem, hogy már a sok- sok teher, ami történt velem az utóbbi pár évben, eléggé lemerített. Most így elsőre nem részletezném. Fura, hogy először írok így, a külvilágnak ezekről, bele az ismeretlenbe, lesz ahogy lesz, de ebben bízom. Remélem, hogy ez az oldal azért van, hogy segítsünk egymásnak. És nem fogjátok elkezdeni mindenféle okoskodásokkal, amitől persze mindannyian tudjuk, hogy nem leszünk okosabbak. És amin már biztos mindannyian túl vagyunk…
Nagyon szeretnék egy önsegítő közösséghez tartozni, de még csak most ismerkedem a honlappal, ahová írogattok, nemrégiben regisztráltam. Már jó ideje, hogy próbálok keresni ilyesfajta közösségi oldalt, de nem találtam.
Én dolgoztam a pszichiátria területén, jelenleg is a segítő szakmában dolgozom, amit talán fura, de így van, és be kell valljak. Ettől az egyre rosszabbodó közérzettől márpedig a napnál is világosabb, hogy ki kell gyógyuljak. Ja, és akkor a pályelhagyók közé kell, hogy tartozzam. Annyira kezdek kiégni és elfáradni.később továbbtanmár jó sok éve szociális munkásként dolgozom. Sok változás van az életemben. Nagyon agilis, energikus nő voltam, rengeteg mindent elértem már önmagam erejéből, ami egyre csak fogy. El kell ismernem, hogy nagy rábeszélésre egy alkalommal elkezdtem szedni egy antidepresszánst, jó pár hónapig, de semmi, de semmi értelme. Ugyanolyan közönyös voltam, aszexuális, és színtelen. De, megpróbálom jól érezni magamat a mindennapokban. Ami egyre kevésbé megy.
Őszintén leírhatnám még jobban, hogy mit érzek, mert nagy szükségem van a sorstársakra. Egyelőre csak rébuszokban beszélek. Szóval “in medias res”: én bizony, nem vagyok hajlandó elmenni a pszichiáterekhez, és nem fogok gyógyszert szedni, mert semmi, de semmi értelme nincsen. Használhatunk sokféle gyógymódot, másokat, nagyon érdekelne, hogy ki hogyan gyógyul. Ki mit vet latba azért, hogy meggyógyuljon.
Sajnos, a környékünkön nincsen lehetőség önsegítő csoportra, ahová járhatnék, ezért örülök, hogy rátaláltam erre az oldalra.
Köszi bármit is írtok!
Éva
Ha dolgoztál a “pszichiátria terén” akkor tudod, hogy pl. a pszichológusok is járnak pszichológushoz (nem pszichiáter), mert kiégés veszélyes a szakma. Lehet nekik van valamilyen technikájuk erre a kibeszélés, lazítás, és önmagad kényeztetésén kívül.
Kedves Endrebandi és Lunácska!
Azt hiszem, ketten voltatok, akik reagáltatok az írásomra.Jólesett, hogy írtatok, és köszönöm a bátorító szavakat! Olyan nehéz írni ezekről az érzésekről, mert nem ismerjük egymás nehézségeit, élettörténetét, és mindennapi nehézségeit. Vallom, hogy két egyfajta napon nincsen ugyanabból az érzésből ugyanolyan. Az lenne a jó, hogyha lenne olyan lehetőség, vagy valakinek igénye arra, hogy esetleg összejönnénk és személyesen, mint egy önsegítő csoport találkoznánk. Ehhez mit szóltok?
Az Endrebandi hozzászólásához majd írok, de most nagyon nem megy.
Kedves Éva! Fentebb egy kedves betegnek már irtam ezekhez hasonlókat. Én 2012-ben elveszitettem imádott Hitvesem, emiat közel másfél évig voltam lelkileg “gödörben”Régebben ,.csináltam lelki gondozást mint Keresztény. Magam a Hitemmel “húztam ki a gödörből”. Nagy esti séták,családi beszélgetések, csendes zene hallgatás-becsukott vszemmel fülhallgatóval-nekem ezek jöttek be.Meditativ keleti zenék, nekem Vangelisz zenéje adta meg a lelki békémet, meg az Istenbe vetett Hitem.Sokat Imádkozom- Isten eddig minden rosszból kisegitett engem.Kinek ez jön be kinek az, ami fontos LÉGY HARMÓNIÁBAN MAGADDAL, ÉS A KÖRNYEZETEDDEL!- Búcsuzom-minden szépet és jót kivánval életedbe-endrebandi
Kedves Éva!
Én is nagyon sokáig így voltam mint te. Hogy semmi gyógyszer. Próbálkoztam különböző teákkal (citromfű, orbáncfű) amik ideig óráig jók is voltak. Vény nélküli készítményekkel, vitamin és táplálékkiegészítőkkel.
De sajnos nemrég már el kellett kezdenem egy gyógyszert (frontin) mert minek szenvedjek? Tényleg annyi mindent megváltoztattam, felrúgtam az egész addigi elképzelésemet a világról. Túlbuzgó voltam a munkába, minden más téren is…s folyton csak a rosszat kaptam. Akkor inkább tudatosan lettem más.
A gyógyszerről még nagy tapasztalataim nincsenek, de egyedül önerőből, nekem már nem ment.
Kedves Éva!
Valamikor mi is így gondoltuk mint most te, az élet és a helyzetünk bebizonyította jó, megbízható pszichiáter nélkül nem lennénk túl a nehézségeken! A gyógyszeres terápia egy “mankó” a nehézségeink problémáink lekűzdésére. Természetesen a mi részünket is hozzá kell tenni, hogy jobban, jobb életminőségben éljünk! Sikert a megkezdett úton és kitartást!