21 éves személyiségzavaros fiú vagyok, pontosan nem tudom micsoda… talán border, talán elkerülő, talán skizoid vagy diszociatív… franc tudja.

4 éve vagyok ilyen, de cask 3 éve tudatosult bennem h valami nem teljesen okés a fejemben.

a legnagyobb bajom az interperszonális kapcsolatokkal van. Félek beleszeretni emberekbe, mivel anno történtek velem nagy kudarcok és fájdalmak emberi kapcsolatok terén.

az idő nagy részében teljesen semleges az irányomba mindenki és minden… se boldogságot, se rossz kedved nem tudok érezni, néha egész durva dolgoktól se leszek szomorú, pedig kéne.

olyan mintha lenne egy érzelmi darabkám ami az üresség tengerén úszik, a csend mestere és nem érinti meg senki!

aztán időnként nagyon halványan pislákolnak érzelmek, pl beleszeretek a volt pszichológusnőmbe, vagy az egyik csoprtársamba, esetleg tanítványomra. Rövid idejű gyenge érzelmek, melyek egy-egy nap alatt elmúlnak! majd esetleg később újra előjönnek, de mindig elmúlnak

és vannak a pokoli erős érzelmek! amikor nagyon szeretek valakit felváltva mindenféle érzelemmel! de eddig csak két ilyen volt… olyankor kb megőrülök és nem tudok mit kezdeni a helyzettel, végül úgyis kudarcba fulladok. Nem végződhet másképp ugyanis hiába szeretem a másikat fáj vele lennem! fájdalmam van a közelségétől… ezt nem tudom jól leírni. És annyira rossz h eddig két lányt is ezért kellett ott hagynom, úgy h közben szerettem őket… áááh!