28 éves ffi vagyok. Egész kis koromtól voltak fura dolgaim pl a világot másnak láttam, vagy azt éreztem hogy magam is csak anyag vagyok. Tavaly Novemberben egy zenei rendezvényen voltam. Hirtelen azt éreztem, hogy a ruha amit viselek valójában a lelkemen van és a tagjaim maguktól működnek. A világ kimerevedett mozgáskoordinacios gondok, minden álomszerű lett. Pokoli tortura vette kezdetét mert fogalmam sem volt arrpl mi történik.
Iszonyatos rettegés jött rám h most fogok megőrülni vagy leszakad a karzat alattam de nem hagyhattam ott mert technikai segitő voltam. Folyamatos hőhullámok érkeztek mint egy forró fuvallat. Később tudtam meg, hogy ezek a pánikroham jellemzői. Hónapokig próbáltam mindent de kevés sikerrel. Legjobban egyedül akartam lenni. A csúcspont az volt, amikor már ha gyorsan néztem valamerre, vagy az emberek hangosan becsapták az ajtót, vagy ha ránéztem a szgép fehér képernyőjére akkor elkezdtem izzadni. Egy pokol volt az életem. Nem hittem h létezhet egyáltalán ilyen. Nincs családom és rengeteget dolgozok azaz még
beszélni se tudtam senkivel, nem mintha ez annyira könnyű lenne.
Ekkor dühös lettem magamra.
Nagyon dühös.

Elhatároztam, hogy összeírok mindent ami a félelemmel az irreális félelemmel szemben felveheti a harcot. Elkezdtem tudatosan ellene állni. Már a roham kezdetekor azonnal és tudatosan ismételgettem a dolgokat, agresszíven és szívósan. A mai napig ezt teszem. Habár most is voltak ilyen jellegű próbálkozások. De én nem úgy kezelem magam mint a többség. A félelem ilyen esetekben
teljesen irreális. Ezt be is lehet bizonyítani. Fontos lehet az orvos is, de nekem a kifejezett dac és a pánikkal való minden lehetséges módon történő szembe állás hozta el az eredményt. A legelső lépés az h ezt a dolgot meg kell utálni. Nem csak kezelni kell. Sokkal jobban megy ha megutálod és kifejezetten kinyilvánitod ezt a pánikkal szemben. Nem szabad hagynunk magunkat. Nem emiatt születtünk! Akit érdekel a listám, irjon:first@citromail.hu