18 éves koromban akartam magam először megölni, anyukámtól egy kis szeretet akartam, úgy éreztem utál mindenki. 2012.12.11. kedd, este 7kor a sűrgőn azt mondta, “minden meg fog otthon változni, felolvad a megfagyott szeretet a házban.” nem ilyen szép metaforával, a lényeg ez volt. 2012.12.12. szerda, este 7-kor a pszichiátria falaiban, leinjekciózva fekszek, életerő nélkül, két hétig bent tartottak ( nagyon fáj, neki minden fontosabb nálam ,a kutyát többre becsüli mint engem). a pszichón töltöttem a karácsonyt is, kaptam gyógyszert. akkor kezdődött minden, másképp kezdtem látni a dolgokat. Haza vihettek volna a szüleim,de hagyták hogy tönkretegyenek. Ellentétben más kórházi osztályokkal, a pszichiátriának nincs bizonyítéka az adott betegségre adott gyógyszerek adásának miértjére,mindegy ez hosszú….. otthon semmi sem változott,annyi hogy esténként kóma lettem a ketilept pirulától meg a frontintól. (vonat alatt akarok lenni!!) egy beteg izét láttak bennem, vissza kontrollra. Majd felvágtam a bal tapmancsomba torkolló kart, 2013.március 21. -április 11-ig ott feküdtem a megfigyelőben, anyát nem zavarta. májusban a gyógyszereket kidobtam amiket kaptam, nem akartam az agyamat roncsolni,féltem. Majd hat másik bogyót felírt a doki, egyiket se akartam bevenni. a zakon volt a kurzus júliusban,augusztus 17-ig tartott a boldogság,aznap 30rubophen bennem kötött ki, amikor anyuék arra se méltattak, hogy megtudják lett-e valami bajom, orvoshoz vigyenek.. 2013. szeptember 23. hétfő hajnal 4óra, kiszöktem a házból, anyu orra előtt vettem el a gyógyszer receptjét hogy kiváltsam, látta hogy elszöktem, nem jött volna utánam( ennyit az ígért változásról.). két és fél hét pszichiátria, ezúton bogyók nélkül(:, merthogy akkor kerültem pestre a bartókba. 2014. februárban pesten egy pszichón visszaadták a dokik a ketilept frontin párosítást, hogy kiegyensúlyozott legyek, onnan márcsak lefelé vezetett az út. kollégiumokban adagolni stb… 2014. május 30. kventiaxból 50darab, újraélesztés utána 3nappal max pontos emelt magyar szóbeli. onnan kezdődött a felvételi, érettségi ideje, felvettek az egyik egyetemre, az érettségi majdnem kitűnő. Zongorából minden egyetemen kellett játszani, Miskolc előtt egy nappal 10 kventiax következtében sűrgősségin kötöttem ki, majd Miskolcon 190 ből 185pontot kaptam kómás állapotban…Annyi hogy felvételi után két lábukon vittek be Nagykállóba a pszichiátriára hogy gyógyszerezzenek, függök a pszichiátria rohadt piruláitól. a reggelit nem veszem be, anyu nem látja, tőle a szemei előtt is leszúrhatom magam. másik oldalról, apukám adagolja becsületesen, nehogy már az ő zakkant lánya, azaz én boldog legyek saját erőmből. a reggeli bogyók elhagyása után robotszellemeket látok, remegnek a kezeim, gyakorolni sem tudok. Ekkor felpörgetem magam kávéval annyira, hogy a csontjaim is idegbetegek lesznek, mindent háromszor olyan tempóban csinálok mint addig. Nem tudok aludni. minden 2.nap éjszaka alszok el, nappal kóma vagyok, mert álmosan ténfergek mint egy élő halott.. megemelte a doki az estit, még véletlenül sem csökkenteni. én nem akarok ilyen szereket szedni, olyan mintha drogoznék, roncsolnak. úgy érzem magam mint két éve, csak most a szuicid szándék megsokszorozódott így, hogy 20lettem, anyukám meg lelkileg kínoz, nem szól hozzám, egoista módon kitörölt az életéből ,neki minden fontosabb …… a szobámban maradok, legfeljebb majd kinyiffanok néhány nap után. minden emlék összetört, darabokban a gondolatok, robotok.. eutanáziát akarok
meg akarok halni.
Legaktívabb felhasználók
RSS 2.0 Kommentek
ezért sem akarok gyógyszereket szedni…egyébként átérzem a helyzeted.
Én is többször voltam öngyilkos..engem is sokszor kerit hatalmába valami fura érzés..nem tudok magamról…és félek, hogy egyszer túlságosan mélyen leszek és megölöm magam…közben szeretnék élni, boldog lenni, de olyan nehéz….párom külföldön van…egyedül még rosszabb..
aki nagyon megakar halni fogja magát és leugrik egy kurva hegyről, vagy a 10. ről. Depressziós vagyok, kurva sok öngyilkossági kísérletem volt, de meguntam ezt a rohadt önsajnálatot. Ne reménykedjetek a gyors halálban, ne hisztériázzatok, csatlakozzatok hozzám és lövessétek magatokat agyon Izraelben a frontvonalon.
Kedves Stellino!
Suicid depresszios vagyok,s igy kapisgalom mirol irsz.
Kerlek engedj meg nehany pimasz kerdest!
1.Ongyilkolaszasoddal elerted-e,hogy edesanyad(onmagad)jobban szeressen(d)?Ha nem,talan ideje a kenyszerites modszeren valtoztatnod!
2.Bizonyara van valaki,aki igazan kozel all hozzad.MOST nevezd meg ot onmagadnak!
Mennyit kellene fizetnem nekem ahhoz,hogy meggyilkold ot?…azt hiszem,nincs annyi penzem…..hat nem te vagy legkozelebb onmagadhoz?Van-e eselye barkinek,hogy annyira,es olyan messzemenokig szeressen teged,mint onmagad?
3.En nem tudok zongorazni,mert tul sok billentyuje van.En trombitatanar vagyok.Miota atestem a suicid depresszio borzalmain,nem ismerek magamra.Olyan szuggesztiv modon jonnek elo a hangok trombitambol,hogy neha elcsodalkozom….Mit adott neked depike, a muveszi interprecio teruleten?
4.Aki kepes osszekaszabolni magat,az egy igen eros akaratu ember.Ha valoban ilyen eros vagy,miert nem koncentralod eroidet arra,hogy egybenojj a zongoraval,hogy az ugy luktessen,ahogyan te akarod,es olyan vad,es szelid erzelmeket zengjen,amilyent te eppen most erzel?Miert nem teszed a hangszered egy testreszedde?
A valaszaid erdekelnek,es boldog lennek,ha ismernem,de fontosabb,hogy te onmagadnak adj megnyugtato valaszokat.
Legy boldog,mert azzal tartozol onmagadnak!
Legy boldog,mert csak boldogan erdemes elni!
Legy boldog,mert a boldog ember szep,irigylesre melto,es a vilag legkulonlegesebb jelensege!
Szeretettel:rabbi
ez az én törtnénetem amit most leírt tesóm. Nolalawson, tudom hgy most utáltok mindannyian,meg is érdemlem. én akarok gyúgyulni,megváltozni,tóbbi időben sikerült is vmennyire,csak most megint volt egy kilengésem. Tudom hogy nem bírjátok tovább,megértem. Most már csak magamra számíthatok,mindenki elhagyott jogosan,próbálom összerakni lelkem összetört darabjait,életem összetört darabjait -egyedül,nem tudom sikerültni fog e valaha,hiszen ha egyedül vagyok,úgy érzem nincs miért küzenem. csak azt kellett volna megértenetek,hogy nem akartam semmi rosszat,csak aamikor a betegség elborít, nem tudok magamról, nem tudok mit csinálnok, szinte az elmém borul el.
akkor is melletted vagyunk
drága idióta zeneakadémista testvérem. miután a sok faszságoddal kinyírtad a családodat, anyád paranoid lett, apád alkoholista, szerény személyem egyetlen reménye pedig az hogy hamarosan lassú halálban elpusztulok, mivel nem fogom tudni a rám öröklődő hiteleket fizetni, szóval szarok a borderline szindrómádra, az önzőségedre és megbántam hogy nem döglöttem meg egy éve a kórházban, mielőtt téged felvettek erre a kurva zeneakadémiára, eladósodtunk, tönkrementünk, megbolondultunk körülötted. még a szaros vizsgáidon is átráncigáltalak volna, de szarok az egészre. pánikbetegen, depressziósan anorexiásan nyomtam végig 5 kibaszott év egyetemet és soha nem bőgtem, meg fetrengtem az ágyban és sokkoltam a családomat h nekem milyen szar. Szóval tudod mit. Baszd meg.
jó kifogás sose rossz. ha gyakorolni kell akkor nincs erőnk, de ha menni kell vedelni akkor frissek vagyunk és üdék.
szia. a húgom bordrline, zongorista. Ő is gyakran érzi úgy, hogy nem törődünk vele, berakjuk az elmebetegek közé…de rohadtul szeretjük és baromira aggódik érte mindenki. Adagolom a gyógyszerét, anyám is adagolja, apám is a maga módján küzd érte…mind küzdünk, de mikor kapott egy epilepsziás sokkot hirtelen xanax megvonás miatt – mert olyan dózisban szedte, h már a világ pszichiátere nem akarta neki felírni…én sokkot kaptam még hívtam a mentőket. (Mostanában már hetente itt vannak). Elképesztő trauma a családnak is tehetetlenül nézni a szenvedését és közben semmit nem tudunk tenni. Elhalasztott vizsgái vannak az LFZE-n, én elvégeztem a bölcsészkart aztán átorientálódtam informatikára, de még azt is vállalom érte napi 12 óra munka mellett, hogy felkészítem zeneelméletre, amihez végképp nem értek, de éjszakánként az összhangzattant olvasom és próbálom felfogni.
Apám 25 éve áll pszichiátriai kezelés alatt, próbálom leszedni a rivotrilról és a piáról, de emelett, h járni alig bír, akkor is bemegy dolgozni. Hogy húgomnak legyen albérlete. Persze soha nem tudta kifejezni a szeretetét felénk, ezért én is és a húgom is rohadtul perfekcionalista lett, beledöglünk, ha nincs meg a max egy vizsgán. Én még csak a xanaxot és a citapramot nyomom, talán 5 éve vagyok addikt mikor pánikbeteg lettem az egyetemen. 1 éve szuicid tentamennel engem is beraktak a pszichiátriára, hát rohammentő, kóma, minden megvolt. Azóta is mindennap eszembe jut, hogy vajon mi a fenének ébredtem fel. Állandó bűntudatban fetrengek, h megbántok embereket, a pszichológusom szerint pedig teljesen normális vagyok csak a felettes énemet kiakarja csinálni a tudatalattim. hát kösz. Tisztában vagyok vele, hogy önveszélyes vagyok ezért a sok elfojtott szar miatt ami bennem van bármikor kinyírhatom magam, nem tudom mikor jön a következő kontrollvesztés. Már ott tartok, h én könyörgök az orvosomnak, hogy szanatóriumot akarok vagy akkut osztályt, de nem, mert ott csak rosszabb lesz – és igaza van. Szóval tisztességesen szedem a bogyóim, nyomom a kávét ezerrel, hogy ne legyek túlszedált – pedig nekem azért nincsenek annyira kegyetlen alvászavaraim, mint húgomnak. Neki is felírták a kventiaxot, lamolepet, frontint, cymbaltát…
az eutanáziával mindig egyetértettem. de, még fiatal vagyok h meghaljak, bár a tudatalattim lehet, h nem így gondolja.
megittam már 4 kávét, most beveszem a reggeli gyógyszer adagomat és próbálom túlélni a mai napot. Az a legnagyobb problémám, h már ahhoz is fáradt vagyok hogy kinyírjam magam és ennyi terápia után a pszichodokim is tisztességesen bevéste az agyamba, h semmit nem érek el vele és nem valami dicső halál a saját hányásomban megfulladni a gyógyszertúladagolástól.