Tisztelt Dékán úr!

Az én nevem cipő.Nyuszi, vélhetően már tetszik egy picinyke területet ismerni a személyiségem földjéről, birodalmából. Magyar szakot szerettem volna ebben az évben, a pontok megvannak, 407pontom van, emelt szintű magyar érettségi 76% csupán játékból, nagy akaraterő és elszántság van az előtérben bennem, csakhogy befogadjon az Eötvös Lóránd Tudományegyetem a bölcsészettudományi kar magyar szakára Dékán úr. Egy viszonylag fiatal életet tetszene megmenteni e tevékenységével, de tudom, hogy szinte lehetetlen, ami nagyon fáj….. a fájdalom minden érzésnél erősebben hat rám, képes a személyiségemet szétrombolni, belül darabokra esik a lélek, és még mindig nagyon fáj. A vendéghallgatói állapot nem megoldható, nincs pénzem. A nyelvvizsgámra a pénzt három évig gyűjtöttem, sikerült is. Debrecenbe zongora szak.. NEM, én magyarral szeretnék foglalkozni, valami átvétellel, nagyon kérem, tessék segíteni. félévkor minden kiderül, ha valakiben nincs akarat, tudást létrehozni, akkor azt ne tartsák meg, de hiszen 306pont az semmi, annyi ebben az évben a határ, nekem 407…. akkor miért????! miért lett ez, kidob az élet, a világ a semmibe. nem bírom tovább, írni akarok, valamiféle tudatos módon, olyan kidolgozott naplóregényt, csak az van, rengeteget filozófáltam már az életen, több öngyilkossági kísérleten vagyok túl. Emelt magyar szóbeli előtt két nappal újraélesztettek, órákig halott voltam, sikertelennek bizonyult eleinte az újraélesztés, de sikerült. Nem fogok bántani, tessék megmenteni az életemet, nem tudom mik a lehetőségek, de magyar szakra szükségem van, ez az egyetlen remény most számomra. Hogyan….

ártatlan üdvözlet tőlem, nyuszi.