Sziasztok!

igazából kerestem 1 helyet, ahol megtudom osztani másokkal a problémámat ,vagy tudok esetleg olyannal kapcsolatba lépni ,aki ilyesmivel küzd vagy küzdött ,mert nem tudom mi lenne a megoldás.Szóval …szerető családból vagyok.Valahogy már 14 éves koromban elkezdődött bennem egyfajta kissebbségi komplekszus.ezzel még együtt lehetett élni.eljött a gimi is voltak fóbiák, de vhogy átvészeltem.utána egyetem, de csak levelzőn.és itt már kezdődött a nagyobb bibi mivel kiszakadtam a mindennapokból.közben megismerkedtem 1 fiúval , 2 évig jártunk , szeretett ,legalább is az elején, nem tudom miért féltem tőle.irreális én is tudom főleg, h sose bántott se szóval se tettekkel, féltem ,de közben szerettem is nagyon nem tudtam elhagyni .elmondtam neki , persze nem értette, az érzés megmaradt, nem tudom honnan jött, miért volt , józan ésszel nem is értem, mivel nem volt gond a kapcsolattal.a vége a dolognak szakitás lett persze.addigra már eléggé elizoláltam magam a külvilágtól.rossz psichiátert válsztottam ,tele tömött erős nyugtatókal.ennek kb 5 éve, közben tudtam párkapcsolatot létesíteni ,de csak mert bevoltam tompulva a gyógyszerektől.egyre kisebb lett az önbizalmam.a gyógyszerre pedig szépen rászoktam .most ott tartok hogy a jelenlegi párom unszolására elkezdtem orvosi felügyelet mellett letenni a gyógyszert.-neurol- igen ám ,a félelmeim pedig vissza jöttek, de már csapatostul.jó hogy a saját árnyékomtól nem ilyedek meg, de komolyan.a semmiből jön a negatív gondolat aztán hozzá társul a félelem, és nem tudom kezelni ,eluralkodik rajtam .nehezemre esik minden nap élni , tenni a dolgom .munkába nem járok mert a gondolattól is rosszul vagyok ,h emberek között kell lennem ,kommunikálnom kell velük.h észre veszik rajtam h én félek .ahogy írom ,én is megmosolygom a dolgot, mert irreális.csak sajnos mégis létezik és kísért.néha már úgy érzem bele zavarodok , nem akarok senkivel találkozni , még a legjobb barátnőmmel se sokszor, párommal se ,mert vmiért félek a találkozástól.nem értem.de komolyan.voltam már csomó helyen ,eddig sehol sem tudtak nagyon segíteni .szerintem biztos h elvonási tünet , de az egésznek a kialakulása lehet a túl könnyű, probléma mentes élet..mert tényleg az volt -.el is vagyok kényeztetve valamennyire.mindent megkaptam , a realitás keretein belül persze.eddig dolgoztam ,amíg voltak a gyógyszerek rendesen, de így most a lét is nehéz számomra.amikor rám jön a félelem és eluralkodik rajtam izzadok ,betompul az agyam ,szédülök ,nem kapok rendesen levegőt, szorongok , volt olyan is h a szívemből jövő forróságot éreztem ami végig áradt az egész testemen, rázott a hideg.tisztában vagyok vele hogy valószínűleg a semmiből csináltam magamnak problémát, de szeretném megoldani ,azért írtam le ,hátha valaki tud nekem segíteni ebben.szeretném megtanulni kezelni , ha jön a negatív gondolat letudjam magam mással foglalni , mert nem tudok nagyon koncetrálni se sokszor.pl ha szeretnék olvasni , vagy tanulni pl.nyelvet, mert szeretnék.tudom ,másnak ez nevetséges lehet , de nekem mindennapi ralitás.előre is köszönöm ,ha valaki tudna esetleg tippet adni hogyan oldjam meg.csak szeretnék normális teljes életet élni , szeretni , dolgozni , leülni a barátokkal meginni valamit ……