18 éve vagyok leszázalékolva. Colitis ulcerozával kezdődött, utána rengeteg szövődménye lett. Bipoláris depresszió, copd, TIA, és stb.
Nagyon sok gyógyszert szedek, Az utolsó három évben csak rosszak történnek velem!
Már örültem, mert az orvosom azt mondta hogy stagnált az állapotom, de most kb. három hete előjött a colitis tünetei, és nagyon nagy fájdalmaim vannak! Úgy érzem már nem bírom!
Voltak öngyilkosági eseményeim ahol sajnos megmentettek.
Legutóbb tavaly február 9-én leszúrtam magam, de sajnos megmentettek!!!!!!!!
Van két felnőtt fima 30-34 évesek, és hat unokám. Ott tartunk hogy most legalább féléve felém se néz egyik se, pedig a kisebbik három házra lakik tőlem, a nagyobbik két utcányira.
Az egyik unokámat Noémit én neveltem négy éves koráig, mert az anyja itt hagyta nekem! Nagyon szeretem, olyan mintha sajátom lenne!
Csak hogy a fiam új kapcsolatba lépet, és ők nevelik, nekem nem adják oda , ami nagyon-de -nagyon fáj, ezért is sokat sírok.
53 éves vagyok, rengeteg iskolám van, de nem bírok dolgozni, nagyon gyenge vagyok, nincs állóképességem.
Most mondjátok meg hogy lehet megélni 43600 ft-ból, És még a gyógyszereket is kiváltani.
Ez a második házasságom, ami sajnos nem sikerült, három éves.
Egy fillért nem ad, ő az egyik szobába én a másikba, albérletbe lakunk.
Most sajnos nem kapom meg a jogosítványhoz szükséges alkalmaságit, ok: a gyógyszerek!
Pedig imádok vezetni.
Nagyon sokat gondolkodom az öngyilkoságon, de olyanon hogy ne tudjanak megmenteni.
A férjem hozott haza tömény fagyállót, és mondta hogy egy-két korty és meghalok, ezen gondolkozom mindig.
Aludni nem tudok sajnos.
Ami a legjobban fáj, hogy a fiaim nem törődnek velem, nem jönnek, nem hívnak, holott az előtt majd mindennap felhívott hogy hogy vagyok.
Az első férjem ellenem uszítja őket!!!!!
Egyenlőre ennyit írok, mert elfáradtam, majd folytatom!
Köszönöm hogy meghallgatatok!
Katica
Már nagyon elegem van!
Legaktívabb felhasználók
RSS 2.0 Kommentek
Sziasztok!
Nagyon nem bírom már, egyszer lent, egyszer fent, de a fent az csak ideig óráig tart, nem napikig! Nem tudom mit csináljak, mit tegyek, csak a halál vágy van bennem, meg is merem csinálni, de úgy szeretném hogy ne mentsenek meg!!!!!!!!!! Florcinak írom hogy a fiaim főleg most a nagyobbik elkezdett, segíteni. Befizetett ebédre, az ovodából hozzák, és viszik a másik ételhordót, csak hétvégén nem. Azt mondták a fiaim hogy összeülnek és megbeszélik hogy mit tudnak tenni értem!!!!!!!!! Ennek nagyon örülök, tényleg. A kisebbik fiam meg mondta hogy megbeszéli a párjával hogy magukhoz vesznek, bár még nem mondtak semmit, de ezért is hálás vagyok hogy ilyenbe is gondolkoznak!!! A colitis ulcerozám fellobbant, úgy hogy se menni, ülni, feküdni, aludni nem tudok. Nagy fájdalmaim vannak, november 10-re kaptam dátumot hogy befeküdjek a kórházba a gasztroenterologiára. A pszichiáteremnél is voltam, mondta hogy feküdjek be addig is, hogy szem előtt legyek!! Én itt most összevagyok csomagolva, zsákolva, elmennék, de egyenlőre nincs hová, ahol nyugtom van! A férjem ma is elmondott mindennek, nem normális, stb. nagyon fáj, de kibírom, már nem érdekel! Nem érdekel semmi, se tv, se olvasás, semmi!!!!!!!!!! Borzasztó!! Florci, igzad van, de sajnos már nincs barátnőm úgy elszigetelődtem mindentől! Van két barátom , férfi, az meg milyen dolog ha velük találkozok! Az egyiket tüdőre műtötték, de nagy benne az életakarás! Most is hogy rosszul voltam volt nálam, igaz hogy csak félórára és hozott nospa-fortét a fájdalmaimra. Kérte hogy ne hagyjam el magam, csináljunk programokat. Most például megkért hogy 20-án megy a leszázalékolási Bizottsághoz, és megkért hogy menjek vele, de, úgy kellene, ő Budapesti hogy vasárnap ott aludnák nála, és hétfőn mennénk félnyolcra. Igen ám, de a férjem mit szólna hozzá, még ha külön szobában vagyunk is!!!!!!!!! Úgy hogy nem tudom mit tegyek!? A másik, egésznapokat nincs kihez szóljak, nincsenek ismerőseim, stb, ez is nagyon rossz! Képzeld, 800- ft híján elutasították a közgyógykártya kérelmemet, a házi orvos is mondta hogy a gyógyszer költségem meghaladja a nyugdíjam 43 600 ft-ot. Nem tudom majd megvenni a gyógyszereimet ami közül öt van olyan amit azt mondták hogy életem végéig kell szednem! Most elköszönök, jó volt írni egy kicsit! Katica
It’s Sucks!:O
ÉN komojan nem értem… Ti n néztek RÁdió, n olvastok TV, n hallgattok újság??
Diszisz iz minden vy kúl & mki vy heppi! 1. vagyunk a egész Únióba (mit szaros únió, a EGÉSZ VIRÁGBA!:)
Sóval tessék kérem itten lenni maximálisan hepi, and sok haleluja!:D és HA netalán mhol csak büdös bunkókat lácc magadkörül, hát kéhemszépen az bizonyára pusztán csak hallucináció! v optikai csalás…
(és n szurkáld LE magadat okvetlenül hanem uszáj, ez ugyanis semmit n javít a ország fejlődésén – akk már lécci ink azokat, akik effective +is érdemlik!;)
- – -
2800Ft ugyan n pénz, DE ettőlmég a szintetikus szarokat kerülni HA 1 mód van rá. ennyi pízbül pd ink vegyél pár tacskó yofajta gyógyfűt; az talán használ is vmit!:) Aza heilzet h most sajnos qra bevok HAvazva, de amint szűkös időm engedi majd összeállítok neked 1 kis gyógytea kev. mailben!
Addigis szép jövőt! (és ne feledd: “Mogyorószág jobban tejjesít!”)
Katica, mi a helyzet??
Szia Florci!
Nagyon rosszul vagyok, fellángolt a betegségem, már kint volt két ügyelt, a második megse vizsgált, ismert a főorvos, adtak egy csomó injekciót, és mentőt hívtak.
Képzeld!
Ahogy kivettek a mentőből, az egyik fruska aki a sürgőségin dolgozik, ott dohányzott és hangosan artikulátlan mondta a mentősöknek hogy colitis ulcerózás minek jött ide! Már eleve így kezdődött.
Majd egy férfi orvos volt, lefektettek, elvégeztek minimális vizsgálatokat, fájdalmaim az ordításig fokozódtak, és végül haza engedtek(kidobtak), egyedül voltam, alig bírtam el a táskámat, stb.
Mikor a papírokat odaadta az orvos, és szóltam hogy a branürt vegyék ki, akkor képzeld azt mondta hogy “szarok rá”, nagyon megalázó helyzettben voltam végig. Most mikor már itthon vagyok, alaposan elolvastam a papírt amit adtak, képzeld, fele sincs olyan amit leírtak hogy elvégeztek rajtam! Azt mondják a fiaim hogy menjek el a betegjogi képviselőhöz mert így nem bánhatnak velem! Nagyon nagy fájdalmaim vannak, de csak november 10-én kaptam helyett. Ez az orvosi ellátás nagyon megalázó volt számomra, borzasztó! pisit kértek, és az egyik nővér hozott ágytálat, erre a másik azt mondta hogy minek hozott, mert kikellett volna mennem a Wc-re azt mondta, holott még menni is alig bírok.
A hír ami nagyon jól esik, itt volt mindkét fiam, a nagyobbik elintézte hogy mindennap hoznak kinekem ételt amiért nagyon hálás vagyok neki, a kisebbik is itt volt, és azt mondta hogy összeülnek a másik fiammal és kitalálnak valamit mert ez így nem megoldás, és nem akarnak elveszíteni :(( A kisebbik még arról is beszélt hogy megbeszéli a párjával, és lehet hogy magához vesznek!
Nagyon elfáradtam, hajnal négy körül aludtam el felületesen, és már félhatkor fennt voltam, nagyon nagy fájdalmaim vannak.
Pénzem nincs hogy egy fájdalom csillapítót kiváltsak amit még a kezelőorvosom írt fel, mert voltam a gyógyszertárba és 28 00 ft körül van, mondtam hogy nem kérem, nem mertem bevallani hogy nincs annyi pénzem!
Képzeld, megigényeltük a közgyógyigazolványt, 860 ft hílyán nem kapom meg, ami azt jelenti hogy még gyógyszereket sem fogok tudni szedni, mert nem tudom kiváltani.
Befejezem mert fáradt vagyok, majd folytatom ha kíváncsi vagy rám!
Katica
Szép…:D
azta b*szta cipőpaszta! piti 860Ft már simán LElehetett vóna zsirozni a dokiddal, DE a problema itt ink az h KGY-ra te n igazán fox kapni sömmi 6ékony / korszerű cumókat (azok uis TÚL drágák!) vagyis főleg csak a 100é ill. gagyi kategória jáccik! (ezért szvsz nincs is sok értelme a egésznek, ÉS amellett szméletlen maczerás is!)
Kedves Katica, itt vagyok
Ma délután találkoztam az egyik lánnyal az angolcsoportból. Talán nem kell magyaráznom, hogy általában semmi kedvem az ilyesmihez. Az utolsó pillanatig kísért a gondolat, hogy lemondjam. De azt mondom magamnak,” NEM, elmész akkor is”, szal kb rákényszerítem magam. (Lehet elég dedós, de néha még jutalmat is ígérek magamnak, ha megcsinálom) 
Azt aláírom, hogy rettenet nehéz az akaratunk ellen tenni. De sokszor sikerülhet. Egy-egy ilyen alkalom után sokkal jobban érezheti magát az ember. Sikerélménye van, jó érzéssel tölti el, hogy képes volt megtenni, hogy képes volt kommunikálni valakivel (még ha nem is ment tökéletesen minden) és rájön, hogy mások nem is úgy kezelik, mint egy őrült hülyét (mint amilyennek sokszor mi gondoljuk magunkat). Szeretném, ha Te is megcsinálnál egy ilyet. Ha felvennéd egy régi barátoddal a kapcsolatot és beülnétek valahova egy kávéra (ha csak negyed órára is). Ha jól megy, javasolhatod, hogy jó lenne, ha megismételnétek. De ha ez nem jön össze, kereshetnél valami ingyenes énekkart, varrókört, akármit, ahova elmehetnél hetente vagy kéthetente. A rendszeresség azért lenne jó, mert az első sikerélmény után várnád a következő alkalmat (az lehet, hogy közvetlenül előtte megint semmi kedved nem lesz elmenni, de azt garantálom, hogy ha pl szerda este van, akkor minimum kedd estéig várnád). És már maga a várakozás sokszor átsegít a hét többi napján. És ha pl sikerül elmenned egy ilyen helyre, de mondjuk fél óra múlva úgy érzed, nem bírod tovább, és hazamész, próbáld úgy nézni, hogy végülis elmentél, szóval ez egy nagy pirospont! Én nagyon örülnék neki, ha sikerülne megcsinálnod egy ilyet és utána írnál róla egy történetet itt várószobán. Biztatás: csak elindulni nehéz, felszállni a buszra és betenni a lábadat a találkozóhelyre, amikor ott vagy a konkrét szituációban, az már nem nehéz, ott megy minden magától (úgy ahogy).
Ui: Ha Neked ilyesmivel nincs is problémád, vagy hülyeségeket írtam, akkor elnézést!
Szia Florci!
Sajnos a fiaim hajthatatlanok, egyenlőre nem fogadják el a betegségem!
Nincsenek barátaim már, az évek során folyamatosan lemorzsolódtak, mivel én is elszigetelődtem, napközben alvásba menekülök, éjjel meg nem tudok aludni.
Kíváncsi vagyok hogy mit találtál ki, hátha segítségemre lenne.
Hogy most hogy vagyok? Nem túl jól, fellángolt a colitisem, ordítani tudnék a fájdalomtól, már második vérvételen voltam, aminek az eredménye nem jó. Most jövőhét kedden megyek az orvosomhoz és szerintem megint megtükröz, pedig szerintem felesleges, úgy is ugyan az az eredmény. Contamálon élek, ami morfiumot is tartalmaz, de nem segít. Lelkileg meg a padlón, vagy annál is lejjebb! A gasztro orvosom most abba hagyatta a pszihátriai gyógyszereket is. Köszi előre is hogy segíteni próbálsz!!!!
Katica
Kedves Katica!
Nagyon-nagyon szomorú, amit írtál.. A fiaidtól nagyon nem szép, hogy ennyire nem törődnek veled! És milyen férj az olyan, aki azt mondja a feleségének, hogy kortyoljon bele a fagyállóba?? Ez borzalmas.. Nagyon fontos lenne pedig szerintem, hogy a fiaiddal jó legyen a kapcsolatod, mert szükséged van emberekre. Valahogy rendbe kell hozni azt a kapcsolatot. Muszáj.. Vannak még barátaid? Erre mindenképp válaszolj, mert kitaláltam valamit. Lehet hogy hülyeség, de leírom majd szívesen. Hogy vagy most?