1 évet élt, a mindenféle időskori kedvezményt igénybevevő – csak 24000 potomért vásárolt, – munka-szemüvegem. Erőszakos halál végzett vele, mert úgy bevágtam a szoba sarkába, hogy több darabra széjjeltörött. Pedig eleinte jól megvoltunk egymással. Két szárával szerelmesen, magához szorította a buksimat. De ahogyan a szerelem sem tart örökké, úgy a szorítás sem. Megtörtént az első összekoccanás, melynek következménye képen durcásan levetette magát a földre. A helyzet tovább „fokozódott”. Alattomosan kilazította az összeerősítő csavarokat, az eredmény: hol az üveg, hol a szár indult országjárásra. A bajt tovább növelte, hogy közismerten jó reflexemmel még gyakran leesése előtt elkaptam az imposztort, mire az fölfelé meredő szárával komolyan veszélyeztette a szemem világát. Következő lépése volt, hogy önmagának is ártva, eltörte az üzletből már nem beszerezhető szárát. Szerencsémre ezermester barátom megforrasztotta, de ez már nem tudta megakadályozni, hogy a szárakat egymáshoz viszonyítva V-re hajlítsa. Amikor az így már a legkisebb mozdulatra is leeső szemüveg után kapva csak a szemhéjam akadályozta meg a nagyobb bajt, előre megfontolt szándékkal, végrehajtottam a régóta esedékes ítéletet.

Az élet nem állhat meg. Pláne szemüveg nélkül. Hm! Üveg nélkül-? Gyerünk a romokhoz! Alig ismertem rá a két üvegre. Olyan porosak lettek, hogyha pókháló is lett volna rajtuk, akkor egy 100 éves tokaji borokat őrző pincéből is jöhettek volna. Miközben szappanos vízben próbálta tisztára mosni őket, elgondolkodtam. Mitől lesznek ezek a műanyag lencsék olyan hamar koszosak? Apró, szabad szemel alig fölfedezhető karcolások adhatnak otthont a finom pornak. Vagy a nem megfelelő tisztító folyadékok, törlőkendők okozzák az elhomályosodást. Vigyázzunk arra, hogy ne használjunk véletlenül se olyan finom batiszt zsebkendőt, amibe 10 perccel korábban kifújtuk az orrunkat! A gyakran föl-le vett, – főleg olvasó – szemüveg ajándék az ujjlenyomat kutatóknak. Aztán jön a tél, a hőmérséklet különbség okozta párásodás, melynek eltávolítását, is követhetik látászavaró szürke csíkok.

Ma már csak a szemüveg szó van használatban. Lassan a homályba vész a pápaszem elnevezés is. A belvárosi kutya illemhelynek használt utcában sétáló, szemüvegét egy rakásba leejtő ember meglátva maszatos végeredményt, elkeseredetten csak ennyit mond: ó, kula. Majd hozzálát, hogy megtisztítsa ókuláréját. Talán ezért a kétértelműségéért használjuk a legritkábban a szemüveg elnevezésére ezt a szavunkat?!

Befejezésül egy bizonyára sokak által ismert jó tanács. Aki szemüveges, annak célszerű mindjárt 3darabot beszereznie. Egyet általános használatra, a másodikat az egyes keresésére, ha nem tudjuk hová tettük, a harmadikat pedig a kettes keresésére. Ezt a példányt ajánlatos mindig tisztán, tokban tartani, mert ha el van koszolódva igen nehéz a társait megtalálni. Így fönnáll annak a veszélye, hogy ráülünk és elgörbítjük, vagy ami még rosszabb, eltapossuk, ha a földre esett. Na, írtam eleget, gondosan elteszem tokjába a szemüvegemet. Pihenek egy kicsit, aztán nekilátok a másik kettő eltévelyedett kereséséhez.

Szeretettel