Sziasztok!

Én egy viszonylag okos, szorgalmas, és ezzel együtt megfelelelési kényszeres 13 éves lány vagyok. 12 évesen lettem anorexiás, valószínűleg az iskolám magas elvárásoknak köszönhetően.

Kiskoromban azt hiszem nagyon jó életem volt. Jól éltünk, szinte bármit megvehettünk magunknak, anyukám nagyon finom, házias főztje mellett sokat jártunk étterembe, és legalább hetente egyszer (de inkább kétszer, háromszor) csináltunk valami programot (mozi, színház, koncert stb.)

Vékony és nagyon energikus kislány voltam, ugyanilyen szülőkkel.

Aztán, ahogy suliba kerültem, egy picit meghíztam. Szèpen kikerekedtem a kevesebb mozgás és hízlalóbb menza kaja miatt. A tanulmányi eredményeim nem nagyon érdekeltek, a matek hármasok miatt is inkább a szüleim, mintsem én voltam szomorú.

Így ment ez kb. harmadik félévig. Aztán még jobban meghíztam, de a tanulás is elkezdett jobban érdekelni. Többet jártam versenyekre, szorgalmasabb lettem. Ekkor 150 cm és 45-47 kg voltam.

Negyedik után jelentkeztem az ország egyik legjobb gimnáziumába. A felvételim nagyon jól sikerült, ezért gyorsan kiderült, hogy fölvesznek.

Az új osztályban kitűnő voltam, de bántott, hogy én vagyok az osztályban a ” kövér csaj”. Mindig is sportoltam, de igazából harmadik-negyedikre eléggé ellustultam, és nem vettem eléggé komolyan. Ja, és annyit ettem, mint az apukám!!! (Aki egy felnőtt férfi, és egy picit túlsúlyos)

Hatodik első félévében kezdtem fogyni. Nőttem is, fogytam is, de nem tudom, hogy mitől. 155 cm és 45 kiló lettem karácsonyra. Aztán Februárra már csak 42-42.5. A szülinapomon sírtam is, mert kaptam a nagynénémtő egy XS-es nadrágot, 3s nem fértem bele.

Tavasz elején még mindig nem számoltam a kalóriákat. 40-41 kiló voltam már, de még senki sem figyelt fel.

A változás Április környékén kezdődött. Regisztráltam fogyókúrás weboldalakra, és intenzív kalóriaszámlálásba kezdtem. 40 kiló alá mentem, és a szüleim könyörögtek, hogy egy picit hízzak vissza.

Nyár közepén voltam a legrosszabb állapotban. 34 kiló voltam a 158 cm-es magasságomhoz, és még így is kövérnek láttam magam. Mindig rosszkedvű és kibírhatatlan voltam, ciklusom utoljára télen jelentkezett. Rázott a hideg, vacsorára csak 1-2 barackot ettem. Anyáék teljesen ki voltak készülve idegileg. A táborokat egyáltalán nem élveztem, mert menza kaját kellett ennem. Csak azt vártam, hogy otthon lehessek.

Anyáék ekkor kerítettek egy phichológust és egy dietetikust nekem. Az előbbivel elég jóban lettem, az utóbbival már kevésbé. 2000-2500 kalóriát akart velem megetetni naponta!!!(előtte 1000-et is alig ettem)

Ősszel a dolgok jobbra fordultak. Elkezdtem komolyabban atletizálni, és elfogadtam, hogy problémák vannak velem, amiket orvosolni kell. Az őszi szünet környékén voltak ugyan visszaesések, de a súlyom 37-38 kg-ra gyarapodott.

A sikerszériám kb. tavasz elejéig tartott. Ekkor már szinte gyógyultnak éreztem magam, és a phichológust sem vettem olyan komolyan. 40 kilós testúlyomról visszafogytam megint 38-ra. Közben igazán megszerettem az atlétikát és a sportot, és elkezdtem versenyekre járni.

Most is ez az állapot tart. Egyre több dolgot eszem, de a kalóriákat még mindig szigorúan számolom. Újra félek az elhízástól. Közben tavaly tavasz óta egy centit sem nőttem, és a többi atléta már így is nagyon magas hozzám képest. Jövőre pedig átkerülök egy másik korcsoportba, ami még keményebb lesz, és ha nem növesztek egy kis izmot, és nem növök minimum 5 centit, akkor semmi esélyem nem lesz ellenük. Megpróbálom komolyan venni a phichológust, és még több dolgot megenni, de nagyon nehéz. Nem tudom, hogy a kalóriaszámlálást hogy kéne kiverni a fejemből. Újra kéne szendvicset vinnem tízóraira a müzliszelet vagy a joghurt helyett? És állandóan gondosan ellenőrzöm anyát is, hogy mit rak be és mennyit. Közben a külvilág felé azt szeretném mutatni, hogy egészséges vagyok. Gyengébbnek érzem magam, az izmaim pedig ezzel a 2 kiló fogyással jócskám leépültek. Szeretnék még izmot fölszedni, a kalóriaszámlálást pedig elfelejteni? Hogyan tudnám végleg kiverni a fejemből? Meg azt is, hogy mindent gondosan lemérek? Nektek hogy sikerült??? Kérlek segítsetek!!!

Köszönöm, hogy elolvastad a történetemet, és köszönöm, ha tudsz tanácsokat írni kommentbe.

Üdv; egy elkeseredett lány