Üdvözlök újra minden kedves sorstársamat.
Úgy érzem magam itt, miközben a történeteiteket olvasom, – legyen az pozitív, avagy negatív- mintha egy nagyon szűk családi körben ülnék, ahol mindenki mindenféle félelem nélkül elmondhatná amit nagyon mélyen titkol. Szeretem olvasni azokat a történeteket amik szépen epikusan felépítve megmutatják nekem, hogyan lehet eljutni a mély bugyrokból a legmagasabb szintekig, és sajnos olvasom a szomorú, de annál biztatóbb történeteket is.
Az én történetemet aki még nem olvasta volna, megtalálja a nevem alatt, most nem írom le újból.
Na jó Nem húzom tovább az időt.
Május hónapban érkeztem a kötelező “szervízemre” a hepatológiai szakrendelőbe, ahol a szokásos módon megkérdezték,
-Széklet vizelet rendben? Jól érzi magát?
- Természetesen!
Irány a vérvételi labor, vérvétel, két hét múlva eredmény. Itt jött a furfang, a lelet kétes. Anti HCV eredmény kétes. (??)
Ezután volt egy here műtétem, ahol mondanom sem kell, néhány, magát egészségügyi dolgozónak valló hölgy, (akiket inkább a járási hivatalban tudnék elképzelni az okmányirodában, miközben folyamatosan csak ennyit mond: Nézzen fentebb! Most egy kicsit le. Jó, mehet.) enyhén szólva is deviánsan megkülönböztetett a többi betegtől, miközben hiába de hiába mondtam nekik, nem vagyok HCV-s, csak az Anti testeket lehet kimutatni a véremből. Őket ez olyan nagy ívben hidegen hagyta, mint a egyszeri paraszt gyereket Kádár beszéde május elsején. Hagyjuk is, túl estem rajta, negatív eredményekkel.
Felépülésem után július elején érkezem meg a HCV PCR vizsgálatomra.
A mai nap pedig telefonon hívtak, a kórházból, hogy a véremben a Hepatitis C elleni anti testek termelődnek, szóval a szervezetem már találkozott a vírussal, nyilván ez eddig is így volt, viszont VÍRUSSZÁM NEM MUTATHATÓ KI!!!
Barátaim nem tudom elmondani mekkora kő esett le a szívemről, számomra ez a kétes eredmény annyira frusztráló volt, hogy elmondhatatlan. Köszönöm a bemutatkozó levelemre válaszolóknak akik tartották a lelket bennem.
Mindenkinek hasonló leleteket kívánva,
Emilio
Emílio, ez nagyszerű híííííííííííííííír! Makara doktor úr ezt már előre megmondta, tök fölöslegesen paráztál ennyi ideig! Veled valószínűleg az történhetett, amit itt-ott olvastam már, hogy SPONTÁN GYÓGYULÁS történt az esetedben. Találkozott ugyan a szervezeted a vírussal, és akkora malacod volt, (malac= szerencse), hogy a saját immunrendszered, a saját interferonjaid legyőzték a vírusokat, akkor, amikor a dögök még csak kevesen voltak. Van ilyen, csak baromi ritka. Végre valakinek szerencséje van!
Lottózzál, ember!
Élj boldogan családoddal, és vigyázz az egészségedre, mert az bizony nagy kincs!
Szeretettel:
nora51