Pánikroham, depresszió, szorongás kéz a kézben jár nálam. 50 éves vagyok, és 2 évvel ezelőtti rosszullétem óta, folyamatosan hatalmasodott el rajtam ez az állapot, amit pánikbetegségnek és társainak hívnak. Mint én is, megszállottan keresem a megoldást, és olvasom itt, és számtalan helyen a blogokat, írásokat stb. Biztos, hogy aki e sorokat olvassa, szintén majd rá fog eszmélni arra, hogy ez is, meg az is pont így van meg nála is, de sajnos ez a felismerés nem sokat fog segíteni, csak abban erősíti meg jobb esetben, hogy valamit tenni kellene! Sajnos az idő múlásával egyre többször tör rám a rossz közérzet, émelygés, hányinger, ájulásérzés, vérnyomásom is ugrál, 5 perecenként hol a felső, hol az alsó érték szalad fel, viszont a pulzusszámom leesik. A legelső rosszullétemkor a vérnyomásom 190/90 volt, autóvezetés közben többször majdnem elvesztettem az eszméletemet. Hazaérve iszonyatos idegesség volt rajtam, ha lefeküdtem még rosszabb lett. Az ügyelet 0,5mg-os Frontint javasolt, amit bevettem, és fél óra múlva elaludtam, és reggelig aludtam. Ébredéskor mintha kicseréltek volna, minden a helyére került, teljesen jól voltam, de kialakult valami! Az eset után sok minden megváltozott! Autóba félelemmel, és szorongással ülök, színházba már nem járok, legutóbb ott is rosszul lettem, és az előadást a kijártnál állva tudtam csak végignézni. 3 napja árnyéka vagyok magamnak. Nem tudok enni, aztán mint egy kapu, egy nap, egy alkalommal megnyílik, és akkor eszem, aztán megint bezárul, és egész nap nem kívánok semmit sem. Ma is autóval mentem a városba, alig indultam el, megint rosszul lettem. Szerencsére a körzeti orvos útba eset, azonnal EKG, ami tökéletes volt, a vérnyomásom sem volt túl magas 138/90, mégis úgy éreztem, itt a vég. Ekkor már volt bennem két tabletta NERVENPFLEGE, és még bevettem a vizsgálat után 0,25mg-os Frontin felét. Kicsit jobb lett, mentem a Kardiológiára, ismerőshöz, ahol míg beszélgettünk, a kezem jég hideg lett, tenyerem izzadt, hol jobban, hol rosszabbul éreztem magamat, mintha egy külső burok próbálna úgy összenyomni, hogy a végén elvesztem az eszméletemet. Ekkor megmérték a vérnyomásomat, ideális volt. Tovább álltam, de egész nap nem kívántam semmit sem enni, viszont amúgy jól voltam. Késő délutánig minden rendben volt, este itthon megint jött a rosszullét! Lefeküdtem, majd egy óra alvás után arra ébredtem, hogy nem vagyok jól. Vérnyomás most csak egy kicsit volt magasabb, de teljes megsemmisülés érzése lett úrrá rajtam. Teljesen kétségbeestem, hogy miért nem tudok enni, miért nem kívánok semmit sem? Már korábban keresztbe állt a gyomrom, de akkor az össze-vissza evéstől, és ezért már korábban is csak nagyon visszafogottan tudtam csak enni. Eddig kb. két hét alatt 4 kg-mot fogytam. Ideültem a géphez, és kezdtem keresgélni, hogy mi lehet a bajom? Miért nem tudok 3 napja enni, aztán itt kötöttem ki. Egy érdekes dolgot viszont tapasztaltam, hogy ameddig írtam ezeket a sorokat, jobban lettem! Egy jó tanács így a végére: Próbálkoztam megfelelő pszichológus kereséssel, és azt tapasztaltam, hogy rengetegen vannak olyanok, akik kihasználják a hozzánk hasonlóakat, főleg akkor, amikor már az utolsó lehetőségként keressük meg őket, mint végső kapaszkodókat.Sajnos a többséget csak a pénz motiválta, előreutalást kértek ismeretlenül stb., de sajnos önzetlen, beteg centrikussal nem találkoztam! Üdv.