Üdv mindenkinek!
Elég furának tűnhet a sztori első olvasásra, de megpróbálom egyszerűen leírni, aki tud valami bíztatót a dologgal kapcsolatban, ne fojtsa magába. Szóval egy 26 éves srác vagyok, normális, rendezett családi háttérrel, egyetemet végezve, egy dolgot kivéve minden ok. De sajnos nem érzem magam otthon a testemben. Illetve, amióta élek, már oviban is, hároméves koromtól fogva, úgy érzem, hogy én belül lány vagyok. De teljes mértékben, ez azóta sem változott semmit, sőt a kamaszkor tájékán erősödött, most meg, mikor már családot kellene alapítani, egyenesen kibírhatatlan. Anya, feleség, egyszerűen asszony szeretnék lenni, kívül is. Vallásos családban nőttem fel, sok erőt merítettem ebből, soha nem éreztem, hogy kényszer lenne ez, nem szokás kereszténynek tartom magam, így sokat olvastam az ember szenvedésének értékéről stb, ez erőt ad néha, de van hogy úgy érzem, nincs miért élni, mert sorra mennek férjhez az unokatesók, házat építenek stb, én meg tudom, hogy velem ez nem történik meg sosem. Átalakító műtét, hát igen, az nem jöhet szóba, mert sajnos a testalkatom korántsem lányos, így abból valami egész durva dolog jönne ki. De már ott tartok, hogy minden este sírok, plusz, beleszerettem valakibe… Ami elég durva, mert nem csak a szex, ami vonz a lánnyá válásban, hanem maga az anyaság hogy gondoskodsz a gyerekeidről, férjedről, házimunkát végzel stb. Tehát nem homokos vagyok, meg ilyesm, meg nem tartom magam őrültnek se, csak egyszerűen lány szeretnék lenni. Transzexuális vagy mi. Elég gáz, hogy miért pont én, nagyon szörnyű tud lenni, főleg, ha meglátsz egy fiatal párt az utcán… Ebből kifolyólag a hetero pasik jönnek be. Ja, és a dologról nem tud senki, egyszer írtam egy levelet egy ilyesmi online oldalra, azt írták vissza, próbáld meg elfogadni a tested.. Kösz.. próbáld meg elfogadni hogy holnap gilisztaként kell élned. Ez kb olyan. Rádöbbentem, hogy az életnek nem azok a nagy problémái, hogy kék legyen-e a szoba,vagy sárga, amin anyám egy hétig gondolkodott, 
vannak fontosabb dolgok is. Az öngyilkosság sem csak úgy meghalás lenne, igazából a hit általi bizalom (az örök boldogság) ami vonz, hogy ott már legalább nem kell szenvedni.. Szóval, ha bárkinek használható ötlete van ez ügyben szívesen fogadom..
Szia. Hogyan vagy?
Sokat gondoltam rád az elmúlt hetekben. Haladtal előre valamicskét az önismeret és az elfogadás útján?
Üdvözöllek elolvastam amit leírtál erről én azt gondolom,hogy mindenkit olyannak kell elfogadni amilyennek született.Egy röpke mondatott meg osztók veled oké.Ovis lehettem amikor eldöntöttem ha majd nagy leszek fiú leszek,de egy ovis ugye még nincs sok mindennel tisztában.Vissza térve a te sztoridra törődj bele,hogy fiú vagy ezen változtatni valójában lehet,mert hallottam már,hogy valaki átműtteti magát nővé hidd el a nőknek sem mindig olyan jó a helyzetük mint azt te gondolod.Azt meg ne szégyeld,hogy te más vagy mint a többi srác.Nekem nincs elő ítéletem a másságokkal szemben,mert minden embert anya szült,és tudod ez egy anyának rossz,de idővel bele törődik,mert akár milyen vagy csak az anyukád gyermeke vagy.Nem tudom,hogy a hozzászólásommal tudtam e segíteni.Várom válaszodat oké.
Köszönöm a választ, igen, hát “más” vagyok, ezt előszöris magamnak kell elfogadni. Nem akarok vele kitűnni meg ilyenek, igazából voltak napok, amikor azt éreztem, hogy lehet jobb lett volna, ha meg sem születek… Aztán így időről időre változik a dolog, mármint nem a probléma maga, hanem az ahhoz való hozzáállás. Van hogy nehezebb, van hogy könnyebb, de mindenesetre jólesett, hogy nem tart/tartasz degeneráltnak emiatt. Köszönöm még egyszer.
Szia hópihének az az nekem is van két gyermekem,és ha bármelyikkel ugyan ez ki derülne nekem mint anya biztos nem esne jól,de kénytelen lennék elfogadni elvégre a gyermekeimről lenne szó.Ilyen hülyeség ne is jusson az eszedbe, e miatt vádolni magad,mert fiú vagy minden nemnek meg van a maga szerepe az életben.Nagyon sok ember él a földön,és más más szerepet adott nem is lenne jó ha egy formák lennénk .Fel a fejjel és fogad el amit kaptál az életöl.
Szia.
Férfi testben élsz női aggyal. Az én konkrét tanacsom: vedd meg Anne Moir és David Jessel: Agyszex című könyvét. Alapmu, mindenkinek olvasnia kellene.
Elsősorban segít megérteni onmagad. Aztán elfogadni. Ratalalni a megoldásra.
Mivel tudomásom szerint 1989-es a legutolsó kiadás, és azóta nem dolgozták át, es mivel amerikai, kicsit erős benne a feminista felhang, de szerintem ezt figyelmen kívül tudod hagyni,megszűrni, s akkor nagyon sok értékes információhoz fog juttatni.
Könyvesboltban már nem kapható. Az enyém elveszett, a neten vettem meg újra, pár száz forintért. Kívülről tudom, és ma már a lányom forgatja, aki most készül az anyasagra.
Szia! Nagyon köszönöm a választ, megpróbálom megszerezni valahol a könyvet.