Azzal kezdem a történetemet hogy én mindig jártam szűrésre de nem mutatta ki a méhnyakrákot pedig állandó hüvelyi folyásom volt méhszájsebbel. Két éve lett egy rosszabb eredményem arra kaptam hüvelytablettát rá három hónapra megcsinálták akkor negatív volt, 2014-ben is negatív volt. 2015-ben nyáron olyan hasi görcseim voltak hogy muszáj volt elmennem nőgyógyászhoz. Megvizsgált ultrahangon nem találtak semmit majd levették a kenetet három hét múlva szóltak hogy nem jó az eredményem menjek vissza. Az eredmény CINIII. Nem estem kétségbe mivel én azt gondoltam hogy ez nem rák. Novemberben megtörtént a konizációs műtét az eredmény carcinoma in situ planocellulare, nem épben eltávolítva. Januárban újabb műtétre mentem de előtte megkérdeztem hogy nem lenne jobb ha kipakolnak azt mondták hogy nem csak abban az esetben ha a második konizációs műtét is negatív. Ez az onkoteam döntése volt mondván hogy fiatal vagyok 37 éves.

Nem voltam megijedve rá két hónapra megtörtént a második konizációs műtétem. A műtét másnapján reggel annyira véreztem szinte locsogott belőlem a vér, már rosszul voltam gyorsan vittek be a műtőbe ott összevarrtak utána se éreztem magam stabilnak fájt a hasam fájt a hátam nyugtalan voltam. Rá két napra kellett volna hazamennem de reggel már hánytam úgy éreztem hogy jobban vagyok de rá két órával megint rosszullétek gyötörtek. Az orvos tüdőemboliára gyanakodott elküldtek CT-re de nem mutatott ki embóliát csak annyit hogy van vesemedence tágulatom majd vizsgáltassam meg. Édesapám jött értem a kórházba úgy dél körül hogy hazamehetek de én nagyon nem éreztem jól magam. Amikor hazamentem akkor azt mondtam nincs erőm semmihez engedjenek pihenni enni nem tudtam. Édesanyám mérte a pulzusom 133 volt, hívtuk az ügyeletet mert a nőgyógyász azt mondta hogy ez már nem rá tartozik mivel ez nem nőgyógyászati probléma az ügyeletes azt mondta hogy nem jön ki mert ez nem rá tartozik hanem arra aki kiengedett a kórházból. Visszamentem sürgősségire ott visszaküldtek a nőgyógyászatra de én már nagyon rosszul voltam hívtak egy belgyógyászt aki megütötte a jobb oldalamat a hátamon ott nagyon fájt és ő állapította meg hogy elzáródott a húgyvezetékem és ki kell vezetni a jobb vesémet. Este megtörtént a percután nephrestomás műtét másnapra belázasodtam 38-39 fokos lázam lett ott feküdtem 2 hétig a kórházban. Elküldtek CT-re MR-re hogy megállapítsák hol van az elfolyási akadály mindenki azt hitte az elején hogy vesekövem van de nem mutatott ki semmi vesekövet utána már arról beszéltek hogy elvarrták az urétert, nem tudtam mi történt csak azt hogy egy nőgyógyászati műtétből kifolyólag történt valami, hazaengedtek a kórházból úgy hogy zacskóval kellett élnem három hónapig itthon mivel fel kellett szívódni mindennek a méhben. Az urologus kivette belőlem a csövet három hónap után de kaptam egy uréter stentet 3 hétre mivel tágítják a húgyvezetéket.Azt mondták hogy valószínű vízenyő volt az uréteren ami felszívódott. Ez egy rémálom volt. Két hónapig semmi erőm nem volt, most kezdek jobban lenni. Ennyit a szűréséről és a műtétekről.