Sziasztok, 25éves vagyok…18évesen volt először pánikrohamom az érettségi utáni napon…2napig kórházba voltam majd helyhiány miatt kiengedtek…nagyon féltem, mert azt mondták magas volt a pulzusom és vérnyomásom…az első rohamomkor azthittem megfogok halni…makd 9órán át tartott..betalocot kaptam éa valami nyugtatót de nem segített…reggelig rángatóztam…később jobban lettem..persze miután megtudtam hogy ez nem szívbetegség hanem csak pánik…ekkor jött a fekete leves…csak pánik mi…megkeserítette a mindennapjaimat…utcára nem tudtam kimenni…féltem alkoholt inni és féltem társaságba menni…elmentem orvoshoz mert ez nem élet…írt egy antidepit nem tudom már a nevét és nyugtatót..egy hét után olyan jól voltam hogy nem szedtem a gyógyszereket…persze visszatért…durvábban..teljesen bezárkóztam…megint orvoshoz fordultam…a 3gyógyszer segített…rexetin meg xanax…szedtem is 1évig ja és persze mellette stilnoxot mert aludni nem tudtam…elmúltak a rohamaim…csak rossz emlék maradt az egész…jött a leszoktatás..sikeres volt az is..csak a nyugtató maradt…de majd egy éve..megint jött egy roham…erős és kicsit másabb…ez nem heves szíverréses volt…hanem megszédültem elvesztettem a kapcsolatot a külvilággal magammal akkor jött a heves szívverés..rángatózás stb..ez a roham buszon jött rám…munka után..egy hétig táppénzen voltam utána fél évig görcsbeállt gyomorral és xanaxxal éltem meg az utazásokat, 2hónapja felmondtam kimentem külföldre családi okokból kifolyólag…gondoltam majd elmúlik…de nem…mintha szorítanák a mellkasom folyamatosan…sóhajtozás stb…még a nyugtató bevétele után is..utcán elönt a melegség…izzadok lekell vennem a pulóverem és viszket a nyakam…szédelgek émelygek így megint nem tudom mit tegyek..jártam pszichoterápiára de nem vettem komolyan és nem voltam nyitott rá…jártam pánikosokkal csoportba relaxálni..persze azt se vettük komolyan akkor…hasi légzés nem segít mert a fejem nehezedik el és kidülled az erem a halántékomon és már kivagyok…úgy érzem ez annyira belevésődött a fejembe hogy nincs kiút…holnap ki kell mennem az utcára…buszozni és már a gondolattól kivagyok..a régi munkahelyemre is visszavárnak nagyon…hívogatnak miért nem megyek…mondtam hogy majd…nem akarom mondani nekik hogy gyerekek a busztól kivagyok nem hogy még ott 8órán át bírjam…a melegtől meg még rosszabbul szoktam lenni…valaki élt át hasonlót? Mit tanácsoltok? Megint doki? Szeretnék munkábaállni minnél előbb de ez a nyavalya ellehetetlenít…azthittem csak egy korszak de már nyár óta ez van….meddig tarthat még?