Nem tudom,pontosan miért hordja 3 éves korától orvosokhoz,és milyen összefüggésben ál ez a borderline-al. Hogy van most a fia,és mi vezette rá arra a döntésre,hogy ne kérjen többet segítséget. De azt megtudom érteni ,hogy ilyen hosszú idő után,talán megelégelte a dolgot.
A fia 21,én is annyi vagyok,és magamból kiindulva én elküldeném a jó büdös fenébe a szüleimet,ha elráncigálnak segítségért. Avagy elég nagy vagyok már ahhoz,hogy felmérjem a problémát,belássam és a megfelelő segítség után nézzek. És önnek is tiszteletben kell tartani a fia döntéséit hiszen 21 éves nem három. Mikkor nekem volt egy nagyon nehéz időszakom,és nehéz döntéseim apám megkérdezte tőlem,hogy jó de most mit csináljak ? Azt válaszoltam neki,hogy semmit,fogadja el,vagy ha ez nem megy tartsa tiszteletben a döntéseimet.
Azt írja, fia ” jelenleg termesztésén nem beteg” Ami ellentmondásban áll azzal,hogy megoldás kell és,hogy mégis hová vigyem ….
Ez nekem valahogy úgy tűnik,hogy a srác,nem érzékeli annyira rossznak a helyzetet mint a környezete.
Még mindig nem tudom pontosan mi a probléma,de tiszteletben kell tartania a fia döntését ( kivéve akkor,de csak akkor ,ha az közvetlen élete múlik rajta,akkor meg kell fogni a kicsi kezét és elvenni a megfelelő helyre,bármennyire is ellenkezik)
Ezon kívül tényleg tiszteletben kell tartania a fia döntését,és egy megértő közeget biztosítani számára,ahol nyugodtan beszélhet a dolgairól,gondjairól örömeiről mindenről.Ha ebben a közegben beszélhet erről,akkor előbb utóbb ő maga is rájön,valami nem oké,és ő fog segítséget kérni,illetve egy ilyen közegben nem fogja támadásnak venni,mikkor óvatosan ( és nem ítélkezően) arra próbál majd rávilágítani,hogy fiam valami nem oké aggódóm érted. Lehetőséget nyújt a tért arra,hogy vagy ő lépjen vagy közösen lépjenek. Szemben azzal,ha le támadjuk azzal,hogy már pedig,most azonnal ide is ide meggyünk.
Ez azért írom mert,ez a segítség kérés,tekintve,hogy a fia 21 éves azt sugallja nekem,hogy nagyon aggódik a fiáért,és mindent megtenne érte,de azt is érzem ebben,mintha a fia nem képes arra,hogy saját magát húzza ki a gödör mélyéről,hogy önállóan segítséget kérjen. ( Bár nem ismerem se a fiát sem a körülményeket) Amennyire lehetséges,vonuljon inkább háttérbe,és hagyja a fiát létezni ,gondolkozni dönteni hiszen minden képessége meg van rá !

Nem egészen világos,hogy mi a probléma,írja,hogy nem diagnosztizált (nem az én vagy az ön dolga erre választ adni,azért ne is kategorizáljunk feleslegesen) De arra,hogy mégis kiderüljön pontosan mi áll, a fia viselkedésesnek hátárebben,és később segítsen a gyóygyólásban érdemes első körben egy klinikai szakpszichológust keresni Annak függvényében merre laknak,ki az akiben megtudnak bízni,és önök is meg a szakember is tudja biztosan vállalni a kapcsolatot. Csak címkék nélkül,tehát ne azzal állítsanak oda,hogy a fiam vaszeg borderline,vagy te fiam biztos,hogy az vagy. Mert egyáltalán nem biztos,vagy ha még az is ő ettől a címkét nem lesz jobban. És minden mindennel összefügg,tehát ez kőkeményen lehet egy közös munka és,családterápia formájában