Mit tehet egy egyedülálló anya, ha a 28 éves gyermeke dühkitörések révén vezeti le a problémáit, külső segítséget már nem fogad el senkitől sem és nem lép ki a lakásból. Kikértem pszichiáter tanácsát, de azt a választ kaptam, hogy amíg nem ön-, illetve közveszélyes, nem lehet tenni ellene semmit. Mindenféle ötletet/tanácsot nagyon szépen köszönök előre is!
Tanácstalanság
Legaktívabb felhasználók
RSS 2.0 Kommentek
Agresszív dühkitörésekre gondolsz vagy maga ellen fordul? Figyelj, ez így elég kevés, de ha a gyermeked már 28éves, akkor egy dolgot tehetsz: vond ki magad az életéből. Felnőtt ember, felelős a saját tetteiért. És ha Te még mindig ott vagy mellette, mindig megvéded, kihúzod a pácból, (sőt a védelmező magatartásoddal még támogatod is abban amit csinál), akkor azt hiszi mindent megtehet. Amíg nem fogja felismerni tetteinek a káros kimenetelét, addig ő maga nem akar majd változtatni. Ahogy a szakember is mondta, akihez fordultál, FELNŐTT EMBERRŐL van szó, neki kell eldönteni, hogy akar-e változtatni? Addig nem lehet rajta segíteni, amíg ő maga nem akarja ezt.
szia kétségbeesett!
Nagyon kegyetlen lesz amit írok! De kényszerrel kirakni a lakásból és álljon a saját lábára. Bármennyire is meghasad a szíved érte, ez az élet nem vezet sehova…Csak te, és a családod mentek tönkre, illetve sakkban tartja a családot. mert ő beteg és el kell tartani. Képes leélni így az egész életét. Te felnevelted, most már élje a saját életét, ha pedig tényleg BETEG, akkor kényszergyógykezelésre zárt intézetbe berakni. Le kell mindenképpen választanod magadról. Veled vagyok—- átérzem a problémád.
a Kényszergyógykezelés nem ért semmit épp azért mert kényszer …
Ha az ember nem érti,hogy beteg,miért van erre szükség,mi történik,miért jó ez neki szükség szerűen támad. De abban igazat adok az előttem szoloknak,hogy “picikét” hátrébb kell lépni,és hagyni hagy csinálja,vagy nem csinálja a ” gyerek” Mert tényleg ő már a felelős most bár ez egy szülőnek nehéz
De az viszont erős,hogy sakkban tartja a családot ( Mert beteg,mert el kell tartani ahan,ezt tisztára,úgy hangzik mintha direkt lenne beteg az nagyon durván az áldozat hibáztatása.) Nem tudni miért olyan amilyen,de sokszor a beteg,él egy rendszerben ( családban,közösségben társadalomban ami eleve beteg) Ezzel viszont nem tudok egyetérteni nem tudok azonosulni. Mert mivel én is ” beteg” vagyok,engem is sokszor értek olyan vádak,amik nem voltak igazak. És nagyon rosszul érintet és hát egy lapát szar a trágya lakásra. Szóval,ne írjon az ember már ilyeneket,ha a tud az egész történetből és a emberről,családról 4 sort. Mert rosszindulatú,mert előítéletes,mert bántó. ( Még számomra is bántó) És nem tesz jót,senkinek sem főleg,annak nem aki érintet a témában. Fel jön ide,egy nagyon kicsiny önbecsléssel rendelkező teljesen jámbor bordi,aki szenved és mondjuk csak maga ellen fordítja az agressziót. És elolvassa ezt a hozzá szólást. Milyen kérdések fordulhatnak meg benne ? Hogy beteg vagyok,hogy szar szemét vagyok ? Kényszergyógykezelés ? Kiszolgáltatott vagyok ? Eldobható vagyok? ( szóvál csupa olyat amit ezerszer felett már magának) és Már ezzel is komoly sérülést,kárt lehet okozni. Azért kérem ne… ne írjon az ember ilyet másról 4 sor ismeretében.
Ugyanakkor,igen van az a határ,amikkor tényleg,el kell engedni a ” gyerek kezét” Mert azon a jó isten se tud segíteni,aki magán nem akar. És lehet a magány kell ahhoz,hogy az ember felismerje,csak ő tud lépni. Viszont szülőként akárhány éves legyen is a gyereke 8 18 28 vagy 48. Szerintem minden esetben,kemény lehet. Nehéz,ellentmondássokkal teli is fájdalmas.