Hivatalosan nem tudom, hogy pánikbeteg vagyok, de a tünetek alapján úgy gondolom. Fizikailag, szervezetileg egészséges vagyok, minden évben megteszem a szűrővizsgálatot. Édesanyám komoly pánikbeteg, hasonló tüneteket én is átéltem életem során, többször is. Orvoshoz ezzel a problémával nem fordultam, mert úgy éreztem, hogy gyógyszerek nélkül is le tudom küzdeni. Ez a probléma közel húsz éve fennáll, de igazából az utóbbi pár évben lett rendszeres – havi egy-két alkalommal tör rám. Negatív gondolatok, halálfélelem, pánik, szorongás, félelem, hogy egyszer szívinfarktust kapok. Van két lányom akik miatt túlontúl is aggódom, talán nem kéne. Lehet, ez a betegség egyik “szövődménye”. Szóval sokat aggódom és szorongok.

Fejemmel, eszemmel tudom hogy nem kéne. Annyit már megtanultam, hogy amikor jön a roham, akkor meg tudom már akadályozni azt, hogy nehogy elhatalmasodjon rajtam. Hirtelen szerűen jön, akár egy közértben is utol tud érni. Szapora szívdobogással indul és aztán jön a félelem. Tökre nem értem hogy ez mitől van. Viszont egy laza csellel le tudom már szerelni. Egyszerűen tudatosítom magamban, hogy én erősebb vagyok nála és nem hagyom magam. Az elmének muszáj felülkerekednie az érzéseken. És tudod, miért? Mert mi befolyásoljuk a testünket és nem az minket. Segít, ha ilyenkor mély lélegzetet veszünk. És sokat javít a B vitamin is, erősíti a lelkünket. Pánikosoknak ajánlom a B-komplexet, nekem segített. Nem mulasztja el, de enyhít az aggodalmon.

Biztos segítenek a pánikbetegségre való gyógyszerek, de én mindig is tartottam tőlük, mert könnyen függőséget okozhatnak és mellékhatásai is vannak.

Ha nem is szüntethető meg teljesen a pánikbetegseg, de az biztos, hogy meg lehet tanulni kezelni. Magatoktól is, nemcsak gyógyszerrel. Légy erős, ez a kulcsa.