Nem gondoltam volna soha, hogy 25 évesen majd gyógyszeres kezelésre fogok szorulni, de ezt hozta az élet/a sors/a karma/az istenek.

2 hete állok kezelés alatt, nem kórházi, viszont táppénz kellett, ügyfélszolgálaton nem szerencsés ilyen állapotban dolgozni.

Kérdeztem én: “mi ez? beteg vagyok? őrült?”, nem, csak szorongásos depresszióval vegyült fóbiás pánikbetegség ez, ami nem csoda, genetikailag kódolva volt, az a csoda, hogy eddig nem jött ki – mondják az ismerősök, családhoz közel álló orvosok (beleértve a pszichiáterem is).

Az okát pontosan tudom, csak azt hittem erősebb vagyok, de ezek szerint ez is olyan, mint a rák: nem válogat.

Azt mondták “pár nap és jobban leszel, bízz benne”, ez volt 2 hete, és csak rosszabb.

Oké, hogy az elején felerősödnek a tünetek, de meddig még?!

“Türelem!” – mondják. Na az már nincs, viszont sok minden sötét gondolat van.

Van ebből kiút? Én sajnos nem látom.

Szívesen venném olyanok véleményét, tapasztalatát, akik viszont igen.