Igen Pesten vannak csoportok is,akik vagy bejőnek valakinek vagy nem ( a linken kívül) van még a napkör és az ébredések alapítvány )
az egyéni terápia és vagy bejön vagy nem…Nekem pl egyáltalán nem jött be az,amelyik borderline specifikus,mert úgy éreztem,hogy be dobnak egy ketrec mélyébe ahol csak bottal mernek utánam nyúlni,vagyis be skatulyáznak. So találkoztam,egy tucat szakemberrel,mire a mostanival tudok érdemben csinálni bármit is….. Mert tényleg sokat számít a személyisége… Nem is a módszer vagy a diagnózis,hanem a két ember közötti kapcsolat….

Apropó diagnózis… nekem ez elég,terhes volt,szóval egy lapát szar a a tárgya dombra,olyan önbetejesítő jóslatként mükődütt. El kellet teljen egy kis idő,( kis hát évek)mire arra jutottam,hogy na jó. ez van, de kicsit el kell szakadni,attól,hogyan határozz meg a társadalom ,engem de és én magamat?

Az is segített,hogy sokat olvastam szakirodalmat ( Kuritárnét és Linehant) bár nekem kapcsolódik ehhez a tanult szakmám,és nem okozz gondot,ezek megértése,de igen egy baj van velük,hogy ezeket szakemberek írták,szakemberek számára. És érintettként nem értek mindennel egyet amúgy … De mindenesetre sok mindent segített megérteni. De vannak olyan könyvek is amik nem ilyenek ( pl a Felhőgyerek na az nagyon tetszett)
Illetve nekem ami még bejött,hogy elkezdtem blogot írni,kicsit nyíltabban írni a bordiról,és vissza vissza olvasva az írásokat,amik össze kötik a jelent,múltat,jövőt. Ami néha szét akar esni.

Azt is megtapasztaltam,hogy bordeline ként be járod bizony a szakemberek kálváriáját( és nem feltétlenül bennem van a hiba) Szóval ez ilyen próba szerencse az elején…
Összességében nekem tényleg átkellet definiálnom a borderline-t,hogy ez nem rettenet,hanem egyszerűen csak más. Ami erőforrás is lehet,persze meg kell tanulni így élni. De azt tapasztaltam,hogy már magamra kezdem rakosgatni a stigmákat…

jelen pillanatban kisebb nagyobb szorongásokkal,meg “ügyetlenséggel” ami az emberi kapcsolatokat,döntéseket új helyzeteket illeti. De elvagyok…