Ezt a bejegyzést egy csoportban tettem közzé és ott mondták hogy osszam meg mert tanulságos lehet mások számára! Jó estét mindenkinek.

Pár hete vagyok a csoport tagja de csak most szedtem össze a gondolataim hogy leírjam a saját kis mesém. Egy hosszú és szerteágazó történetet.

Előljáróban annyit hogy 18 éves végzős gimnazista vagyok . Mesebeli nagy családunk van (7 gyerek: 5 lány 2 fiú) és mind szeretetben nőttünk fel Igazi szerelemgyerekek vagyunk. Azonban gondoktól soha nem voltunk kímélve. Mint kiderült az édásanyánktól örököltük a betegséget (Kezeletlen krónikus lyme kórja volt gyerekkora óta). Sajnos egész életünket ellepték a betegségek. Egyik nővérem és húgom epilepsziás és anyagcsere beteg. Húgom asztmás és pajzsmirigy beteg is. A család többi tagjának kijutott a chrome betegségből és különböző allergiákból. Édesanyámat diagnosztizálták és kezelték kismillió betegséggel és gyógyszerrel ahogy minket is, de a valódi oka a tüneteknek csak nemrégen derült ki. Többünknek gyerekkora óta tourette szindrómája van ami fizikailag és lelkileg is megmutatkozik. Hangulatingadozások, kényszermozgások, indokolatlan hangok kiadása. Személy szerint nekem a Bell-féle arcbénulás lépett fel tünetként, (többek között) valamint 6 évig kaptam kezelést az erős darázsalergiám miatt. Fényérzékeny-migrénes is vagyok és mindkét térdemben találtak baker cisztát pár év különbséggel. A szóbotlás, a memóriazavar, az antibiotikummal többször kezelt izomgyulladás, az alvászavar, a hasi fájdalmak és egyéb tünetek mindennapossá valamint elfogadottá váltak családunkban hiszen mit tehettünk volna? A háziorvos nyugtázta hogy ez mindennapos és szedjünk vitamint. Napi rendszerességgel remeg a kezem olyan szinten, ami felett már nem tudtunk szemet hunyni hiszen művészeti tanulóként fontos a pontosság és a precizítás. Sportolói álmainkat keresztbe törték az izomfájdalmak és a folytonos kimerültség érzet. A szorongás és pánikérzet megkeserítette minden áldott napunk és éjjelünk, ezért pszihológus is kezelt minket de változás nem történt. A remegés normális mert ugyebár mindenkinek remeg a keze ha ideges – mondta az orvos és ajánlotta a falusi módszert, miszerint igyak meg minden reggel egy felest és nem lesz baj (jelzem akkor 16 éves voltam). Nemrégen a szomszédunkat és a velem egyidős fiát kezelte Esztó doktornő és anyukám úgydöntött itt az ideje lépni, hátha sikerül! Kutakodni kezdtünk a betegséggel kapcsolatban és eközben vártuk hogy eljöjjön a vérvétel ideje. Már majdnem biztosak voltunk a dolgunkban mikor anya eredménye feltette az i-re a pontot. Kezdte az 50 napos kezelést és sorba következtünk mi. Gondosan beosztva hiszen egyszerre kifizetni ennyi vérvételt és vizitet nem egyszerű feladat. A hugom után én következtem. Megkaptam a pozitív eredményt majd elmentünk vizitre ahol meglepetésemre (a tapasztalatokhoz képest) egy kedves, megnyugtató kisugárzással rendelkező hölgy úgy törődött velem majd másfél órán keresztül, ahogy azelőtt egyik orvos sem. Az utolsó percekben megbeszéltük a gyógyszer szedésének részleteit (hiszen krónikus lyme kórral diagnosztizáltak). 50 napra a program a következő : naponta 3×1000 mg Duomox , 3×250 mg Cifloxin , a harmadik és hatodik héttől pedig 10-10 napon át napi 3 Kliont a paraziták miatt. És persze probiotikum a bélvédelemre ami nem más mint az Enterol. December 21.-én szerdán kezdtem a kezelést. Akkor még nem gondoltam hogy a közösségi oldalakon és fórumokon látott HERX pokollá fogja tenni a mindennapjaimat. Úgy véltem nekik súlyosabb én majd megúszom valahogy (gondolta a naiv fiatal lány). Nos az univerzum rácáfolt és belekötött mindenbe amit csinálni szerettem volna. A tanulás szinte lehetetlenné vált ugyanis a memóriám valóban nyaralni ment, a sima lépcsőzés maratonnak számít, az alvás pedig puszta vágynak. Egyenlőre bele sem tudok a fejfájás miatt gondolni hogyan lesz tovább, mindössze remélem hogy a csoda velünk is megtörténik és a kezelés valamennyiünket kigyógyít. Egyenlőre tapasztalatnak annyit, hogy az egyik szemem sír, a másik nevet. Hiszen tudom hogy azért van ez ,mert elindultam a gyógyulás hosszú és kimerítő útján, viszont megvívni ezt a csatát korántsem olyan egyszerű. Talán nemis nekem érthetetlen hanem szegény barátaimnak és környezetemnek. Legfőképp a barátomnak hiszen őt szoktam éjszakánként könyökkel orrba vágni egy izomrándulás során, illetve ő az aki lefogja a kezem hogy ne sértsem fel a saját bőröm mikor éjszaka remeg. Kitudja mennyi kezelés szükséges nekünk és hány nap-hét-hónap vagy év mire mindenki nyugodt lehet, de kitartunk! Mindössze annyit tudok ennek az összeszedetlen kis történetnek a végére kerekíteni hogy ELMÚLIK! Elmúlik a herx és elmúlik a betegség.

Köszönöm ha valaki végig olvasta! Tanácsokat szívesen veszünk és ha valakit érdekel posztolhatom a fejleményeket is

U.i.: Elnézést az esetleges helyesírási hibákért ! További herxmentes szép estét!