2016-ban elkezdődtek a szív ritmuszavar tünetei, csak akkor még nem tudtam.
21 éves, vak lány vagyok. Ha ide tévedtek, az én egyik történetemet fogjátok olvasni, amit megköszönök:) Szívritmuszavar Annyit észleltem belőle, hogy pánikolok, attól félek, hogy meghalok, hogy a családom meghal… Gyűlöltem az éjszakákat, mindig sírtam, és csak akkor tudtam megnyugodni, mikor a szüleimet megöleltem. Gyűlöltem a csöndet, és most is így vagyok. Mindig rossz gondolataim vannak, félek az idő múlásától, a családom elvesztésétől. Mára már az ilyen rohamaimat tudom kezelni, de még mindig félek, hogy elvesztem a kontrolt… A dokim elküldött egy pszichiáterhez, aki közölte, hogy ez tök normális, a magány teszi velem, meg a szív ritmuszavar… Mindig amikor kihagy egy dobbanást a szívem, vagy lassabban dobog a megszokottnál, attól félek, hogy akkor most itt a vég… Azt mondta, hogy nem tudja miért küldött oda egy doki, egy pszichológusra mindenképp szükségem van… Tudja, hogy korlátolt keretek között tudok mozogni, de, hogy ismerkedjek, próbáljak meg kapcsolatokat kialakítani… Sajnálja, hogy vak vagyok, de próbáljam meg elfogadni, beszéljem ki magamból… Mindent vagy írjam ki magamból amit csak lehet… Rátaláltam erre az oldalra, ez az első bejegyzésem… Hát, kíváncsi vagyok… … Öngyilkosság, kétszer fordult már meg a fejemben, egyszer már majdnem sikerült is… Nem mindig vagyok rossz kedvű, általában vidám vagyok… de ha mélyen elgondolkodom a betegségeimen, a vakságomon, akkor vége… nagyon nagy gyűlölet van bennem ezáltal…
Kedves Almodozoo! Megérintett a történeted, mivel én is voltam depresszival, pánikkal és állandó öngyilkossági gondolatokkal megkísértve, hosszú éveken keresztül. Nagyon féltem, hogy olyat teszek, ami visszafordíthatatlan és emiatt, nagyon gonosznak éreztem magam! Az éveken át szedett pszichiátriai gyógyszerek sem segítettek. Nem volam magányos látszólag,… csak belül. Végső elkeseredésemben kiáltottam Istenhez, akivel ezek után egy mozgalmas és izgalmas élet kezdődött!
ÚJ ÉRTELMET nyert az életem! Ekkor kezdtem el életemben először igazán élni!Nem vagyok vallásos! Élő hitű keresztény vagyok, aki megismertem Jézust és elfogadtam személyes megváltómként. Az akkor éppen kamaszkorú, lázadó életet élő lányaim érdeklődését is felkeltette az a változás, ami bennem zajlott, ezért rövid időn belül, ők is ezt az utat választották a bulizás helyett.
Sok mindent írhatnék még a személyes megtapasztalásaimról, de nem szeretnélek untatni, csak bevezetőként írtam, mert nagyon is megértem, min mégy keresztül, ráadásul látássérültként!
Szóval arra gondoltam, hogy neked is meg kell ismerned Jézust, aki mellékhatások nélkül megtud szabadítani a félelmeidtő és új élettel ajándékozhat meg Téged! Ezért szétnéztem és rátaláltam a Bartimeus Egyesületre. Ők olyan keresztények, akik vakok és gyengénlátóként terjesztik az evangéliumot és sorstársaikkal is szeretnék megosztani az örömhírt. Elküldöm a linket, ahol felveheted velük a kapcsolatot és küldenek neked olvasmányokat, hanganyagokat, ha kéred.
http://bartimeus.hu/kapcsolat/
Isten adjon erőt neked és a szüleidnek és áldjon meg titeket!
Szeretettel, Katapeto
Szia, én 22 éves vagyok, lány szintén. Van munkahelyed vagy valamilyen közösség, ahová eljárhatsz? Ez sokat segíthetne abban, hogy ismerkedj. Interneten keresztül sajnos nagyon nehéz kapcsolatokat kialakítani. A családod révén is elkezdheted az ismerkedést, ha nekik vannnak szélesebb körű kapcsolataik. Vannak hobbijaid? Merre laksz? Olvastam arról, hogy Pesten és Pest környékén nagyon sok zenés-táncos programot szerveznek vakoknak. Itt egy link bővebben a dologról: http://csokonaiksk.hu/index.php/vakoknak-es-gyengen-latoknak-ajanlott-programjaink
Egy teljesen egészséges és depresszióra nem hajlamos embernek is nagyon nagy szüksége van az érintésre, ölelésre, bizalomra! A tánc az ebben nagyon sokat segíthetne! Főként, ha olyan emberek közt történik, akik maximálisan megértik min mész keresztül a vakság miatt. Azt nem mondom, hogy minden gondod megoldaná, de felvethetnéd ezt az ötletet a pszichológusodnak. Ő talán még több olyan programot tudna ajánlani, ahol ismerkedhetsz, elterelheted a figyelmedet a betegségeidről és jól érezheted magad!
Szia, nagyon szépen köszönöm a linket, megnézem. Budapesten lakom, szüleim által nem tudok kapcsolatokat kialakítani sajnos… Köszönöm a segítséged!
Vannak hobbijaim, szeretek írni, olvasni…
Zenét hallgatni, énekelni
Miről szoktál írni? Nagyon szívesen elolvasnám. Régebben én is írtam verseket, mert csak így tudtam kifejezni, amit érzek. Szóval, csak szomorú dolgokról írtam. Remélem azóta jobban vagy érzelmileg!
Eszembe jutott, hogy a meditálás is sokat segíthet a pánikrohamok kezelésében. Nekem az általános hangulatomon is sokat javított, és lehet technikákat tanulni arra, hogyha steresszes helyzetbe kerül az ember, akkor vissza tudja idézni ezt az ellazult állapotot. Tényleg életmentő tud lenni.
Szia,
de szomorút 
Majd ha írok, akkor megosztom veletek… 
legtöbbször a szerelemről írok.
Nem mondanám, hogy jól vagyok, a volt legjobb barátnőmben most csalódtam megint csak egy ultra nagyot
de már megszoktam…