Kedves Fórumozók!
Teljesen elkeseredésemben fordulok hozzátok!
Szerelmemmel 2014-ben ismerkedtünk meg. A kapcsolatunk barátságként indult. Egyre több mindent tudtunk meg a másikról. Mindig csak terveztük, szerveztük a találkozót, de sajnos a távolság miatt, nem volt könnyű megszervezni. Pláne úgy, hogy időközben kiderült kedvesem pánikbetegséggel küzd, ami képtelenné teszi őt a kimozdulásra, utazásra. Több, mint egy év után sikerült először találkoznunk személyesen. Akkor már mindketten többet éreztünk szimpla barátságnál.
Ekkor már nem érdekelt, milyen nehéz a távolságot leküzdve megoldani a találkozást, mentem amikor csak tudtam. Fülig beleszerettem ebbe a csodálatos nőbe,aki a társadalmi megfelelési kényszer szülte pánikbetegség rabja lett.
Azonos nemű párként borzasztó nehéz elfogadtatni magad a külvilággal. Esetemben a félelem nem gördített elém akadályokat. Felvállaltam a kapcsolatunkat a családom előtt, szeretem őt és minden nehézség ellenére kitartok mellette.
A kapcsolatunk alatt rengeteg apró lépést képes volt megtenni,sétáltunk,egyszer kirándultunk is,ahová ő vezetett, képes bemenni egy-egy falusi boltba. Rettenetesen büszke vagyok rá,mindarra,hogy a teljes elszigeteltségből, már ennyi mindenre képes.
Házat vett, próbál visszatérni a való életbe.
De sajnos ez egyedül, önállóan még nem nagyon sikerül neki.
Támogatom amiben csak tudom,de sajnos bármennyire is szeretnénk közös életet, egyenlőre még nem tudok hozzá költözni.
Viszont a távolság,a kevés együtt töltött idő rettenetesen megvisel mindkettőnket.
Képtelen rávenni magát az utazásra, fél.
Viszont a legnagyobb baj,hogy orvoshoz sem tudom elvinni és így nem tudom,hogy tudnék rajta segíteni.
Kérlek benneteket,ha van hasonló ilyen problémával küzdő személy az életetekben és tudtok valamit tanácsolni, írjatok.
Segítsetek, hogy a világ legcsodálatosabb barátnőjét sikerüljön visszaemelni a mindennapi élet körforgásába.
Köszönöm,hogy leírhattam ezt a pár gondolatot!
Kedves Guliverkli84!
Alakulóban van a problémánk.
Ha gondolod írj e-mailt a jogiassz30@gmail.com email címre.
Szívesen válaszolok bármilyen kérdésedre.
Az alábbi sorokat valaki kicenzúrázta a 02.14-i levelemből, amit már harmadszor tapasztaltam. Remélem, nem teszi többé, mert nem velem ellenkezik, hanem magával Isten beszédével, ami örökkévaló, és akár tudomást veszünk róla, akár nem, ez működik az életünkben amióta az anyukánk méhébe kerültünk. Senkit nem szeretnék megbántani vele, de miután ezen beszédek által állt helyre az életem,….bátorkodok mások figyelmébe ajánlani, hogy nem tanácsos figyelmen kívül hagyni, mert a cél nem más, mint az Örökélet!
….
A kegyelem időszakában élünk! Isten nem ítél senkit ebben az időszakban, sőt azt mondja hosszan tűr értünk, hogy el ne vesszünk! De parancsolja mindenkinek,(ahogy egy szerető apuka, ha látja, hogy a 3 éves gyermeke a parázzsal játszik) hogy térjen meg,mert Ő az igazi szerető atya, aki meg akar menteni bennünket!
Szertettel: katapeto
HALÁL a sstennek! Éjjen a Nagy Sárkány!
Kedveseim!
Nagyon sajnálom, hogy rendre eltüntetitek a bibliai idézeteket, amit mentőövként küldök azok számára akik, lehet utolsó esélyként írják le kétségbeesve segélykiáltásukat, …..ha valaki tudna akár egy szalmaszálnyi reményt nyújtani!!!!!
Istennek, aki teremtette az emberiséget, feltett szándéka, hogy reménységet adjon az elveszettek számára!
KÉRLEK TITEKET, HOGY NE FOSSZÁTOK MEG ŐKET TŐLE, HISZ A MAI NAPON IS EZREK ÉLETÉT MENTI ÉS VÁLTOZTATJA MEG!
Lehet, hogy ti nem hisztek Benne, de az én életem és még sok százezer ember példája igazolja, hogy Ő a mai napon is gyógyít és szabadít embereket “megkötözöttségekből”!
Jézus azt mondta a szolgálata kezdetén: Lukács evangéliuma 4,18
“Az Úrnak lelke van én rajtam, mivelhogy felkent engem, hogy a szegényeknek az evangyéliomot hirdessem, elküldött, hogy a töredelmes szívűeket meggyógyítsam, hogy a foglyoknak szabadulást hirdessek és a vakok szemeinek megnyilását, hogy szabadon bocsássam a lesujtottakat,”
Majd a János evangélium 14,12
“Bizony, bizony mondom néktek: A ki hisz én bennem, az is cselekszi majd azokat a cselekedeteket, a melyeket én cselekeszem; és nagyobbakat is cselekszik azoknál; mert én az én Atyámhoz megyek.”
Az János pedig ezt mondta róla a János ev 3,16-ban:
“Mert úgy szerette Isten e világot, hogy az ő egyszülött Fiát adta, hogy valaki hiszen ő benne, el ne vesszen, hanem örök élete legyen.”
Ne értsetek félre kérlek, mert senkit sem ítélek meg,aki nem hisz…, hiszen én sem hittem amíg meg nem tapasztaltam…, EZ AZ IGAZSÁG! Ezért nincs is jogom hozzá!
Kedves Katapeto!
Köszönjük, hogy velünk vagy a Várószoba oldalon. Az őszinte segíteni akarást olvasóink nevében is megköszönhetjük. A hit sokuk számára fontos lehet, és nincs is azzal semmi probléma, ha te a hit által találtad meg önmagad, a belső békédet, és ezt megosztod a sorstársakkal. Azonban az eltúlzottan sok bibliai idézet bemásolása már-már hittérítő szándékú, ez pedig nem célunk.
Éppen ezért – ahogy eddig is tettük – ezeket egy bizonyos szint után továbbra is törölni fogjuk az oldalról.
Megértésedet köszönjük!
Üdv: Várószoba
Kedves Parizs!
nem tudom,hogy ez a felhasználó neved,vagy csak Párizsból írtál. Én is pánik beteg vagyok már évek óta és egyre rosszabb lesz. sajnos gyógyszert nem szedhetek rá,mert lebenyi epilepsziám is van és az orvosaim szerint a pánik betegségre adható gyógyszer kiválthatja az epilepsziás rohamot. Engem eleinte csak a zaj zavart,főleg ha az veszekedés volt.Később már a strandról is haza kellett jönnünk,mert a körülöttem lévő gyerekek visítozása is kiváltotta a rohamot.Nem is egyszer kellett megállítani a buszt Hódmezővásárhely és Szeged közt,mert képtelen voltam a buszon maradni.Halálfélelmem volt,szakadt rólam a víz és úgy éreztem,rögtön szívrohamot kapok. Most már ott tartok,hogy maximum a tőlünk egy sarokra lévő kis boltba elmegyek,mert ott ismerem az eladókat és azokat is akik oda járnak.Minden mást a párom és a fiaim intéznek.Neurológiára Szegedre kell bejárnom.Eleinte még meg tudtuk oldani a párommal,hogy vonattal mentünk,mert ott tágasabb volt a terület,kevesebb embert is láttam magam körül.A zakatolás meg elnyomta a beszélgetések zaját.Az orvosnál való várakozást úgy próbáltam megoldani,hogy a telefonomon játszottam.Teljesen a játékra koncentráltam,így próbáltam nem tudomást szerezni a külvilágról.Nagyon sajnálom,hogy ilyen komoly akadályokat kell leküzdenetek.bízom benne,hogy szerelmetek legyőzi ezt az akadályt is és hamarosan együtt élhetitek az életeteket tovább.A társadnak nagyon nagy szüksége van rád.Kell valaki,aki megérti őt és mellette áll a bajban.nekem is sokat jelent,hogy a férjem megérti a betegségem.Nem fordult el tőlem,épp úgy szeret mint a betegségem előtt,immár 41 éve. Sok szerencsét kívánok nektek.bízzatok a sorsotokban és a kitartásotokban.
Kedves Cikicakk!
Köszönöm kedves,megértő soraid (remélem nem haragszol,hogy így ismeretlenül letegezlek). Nagyon jól esik,hogy van olyan aki megérti a problémánkat és előítéletek nélkül tud hozzáálni az azonos nemű kapcsolatunk hoz.
A te példádat látva is kiderül,hogy boldog családanyaként is elérheti az embert ez a fránya pánikbetegség.
Nem kell ehhez másnak lennünk. Sajnálom,hogy egy másik betegség miatt a gyógyszeres kezelés nem valósulhatott meg. De úgy gondolom,hogy rettentő büszke lehetsz magadra,hogy így is próbálod leküzdeni a pánikot.
Ahogy melletted ott áll a férjed és a családod én is igyekszem mindenben támogatni, segíteni a kedvesem.
Az ő elmondása alapján,a szerelmem hatalmas erőt ad neki és az,hogy felvállaltam őt a családom előtt, az volt ami képessé tette őt arra,hogy a jövőt kezdje el tervezni.
Olvastam a másik hozzászólásod is.
Igen,úgy gondolom,hogy anyaként nem lehet könnyű elfogadni azt ha az ember gyereke a boldogságot azonos nemű ember mellett találja meg.
Viszont az én édesanyám egy csodálatos asszony és minden nehézség ellenére támogat és kitart mellettem. Mert a gyereke vagyok és szeret.
Köszönöm Neked a kedves sorokat.
Kitartást kívánok Neked és ha néhanapján kedved lenne írj pár sort.
Nagyon jó ennyire empatikus emberrel gondolatot váltani.
Amit pedig majdnem elfelejtettem,a Párizs csak a felhasználónevem.
Ennek is története van.
Ugyanis annyira bízunk egymásban és a kitartás van,hogy megbeszéltük,hogy amennyiben pár éven belül sikerülne a pánikbetegséget kordában tartani, akkor egy hétvégét Párizsban fogunk tölteni.
Tudom ez meseszerű,de hiszek a csodában.
Legyen csodálatos napod!
Bármikor örömmel fogom olvasni soraid.
Köszönöm mégegyszer!
Kedves Párizsi!
Egyáltalán nem haragszom a tegezésre.Én kb 15 évvel ezelőtt kezdtem a számítógépes világgal megismerkedni.Eleinte féltem,mert számomra túl bonyolult volt a gép rengeteg üzenete,ráadásul angolul.Szerencsére a nagy fiam,aki akkor kb 25 éves volt sokat segített.ott tanultam meg azt is,hogy az interneten szinte természetes a tegezés.persze ha valaki ezt kikéri magának,akkor nem szabad megsértődni .Írod hogy anyakén nehéz lehet megszokni és elfogadni,ha kiderül,hogy a fiunk vagy a lányunk a saját neméhez vonzódik.Én nem érzem ezt így.Az idősebb fiam már férj és van 2 gyermeke,11 éves házasok,így nála már szinte biztos,hogy nem áll fenn ez a gond.A kicsi aki 19 évvel fiatalabb mint a bátyja,most 21 éves és bár hoz ide lányokat,néha alszik is itt lány,de ugyan úgy hozza ide a barátait akik szintén gyakran itt alszanak.Az apja kétségbe van esve,hogy a gyerek esetleg homoszexuális.Én nem vagyok kétségbe esve. nekem akkor is a fiam marad és ugyan úgy fogom szeretni mint eddig.Annyival lenne nehezebb az életem,hogy sokkal jobban kéne féltenem a Magyar nép még nem eléggé felvilágosult életvitele miatt. Bizony még nagyon sok munkahely nem vesz fel nagyon jó szakembereket,csak azért,mert leszbikusok,vagy homoszexuálisok. Nekem igen komoly tapasztalatom van a homoszexuálisokkal kapcsolatban.Tudom,hogy ez egy nyílt fóórum,de nem szégyenlem megírni. 1975-ben férjhez mentem életem szerelméhez,akinek viszont az anyja kifejezetten ellenezte a kapcsolatunkat.Én állami gondozott volta,nem álltak gazdag szülők a hátam mögött és csak egy általános ápolói vizsgám volt és ápolónőként dolgoztam. 9 évig duruzsolt a férjem fülébe minden féle kitalált történeteket,ami végül túl sok lett már nekünk.A férjem bizonytalan lett velem kapcsolatban nekem meg elegem lett abból,hogy bár mi gond volt itthon egyből anyucihoz ment vigasztalódni.1987-ben aztán elváltunk.Anyósom nagyon örült és azt mondta,hogy nem lesz még egy ilyen marha aki engem feleségül vegyen.Ez szeget ütött a fejembe. Kórházunkban dolgozott egy homoszexuális ápoló.Ez a 80-as évek közepe táján még sokkal nagyobb tabu és szégyen volt mint most.Páran tudtuk,hogy más a beállítottsága,de nem sokan.Így a válásom után egyszer mind a ketten éjszakások voltunk és megkérdeztem,hogy elvenne-e feleségül? nagyon meglepett,hisz azon kevesek közzé tartoztam,akik tudtak a nemi beállítottságáról.Elmondtam neki mit mondott az anyósom.rajta egyáltalán nem látszott,hogy homoszexuális.Kifejezetten férfias alkat,190 cm magas,szőke,zöld szemű férfi volt.Ő is megörült a kérésemnek,mert már így is egyre többen suttogtak róla a kórházban.Többször látták a városban mindig ugyan azzal a férfival és állítólag nem úgy néztek egymásra mint két barát. Megegyeztünk és innentől kezdve elkezdtünk feltűnően viselkedni egymással.hamarosan szárnyra is kelt a hír,hogy ő meg én egy pár vagyunk.Engem kissé megvetettek,mert a fiam akkor már 9 éves volt és még nem voltunk törvényesen elválva,de már csak hetek kérdése volt.1988 január 13-án kimondták a válásunkat és az új párommal 1988 április 11 éb házasodtunk össze.A fiamat a férjemnél hagytam,mivel nem akartam kitenni egy ilyen furcsa kapcsolatnak.Ráadásul én 3 műszakban dolgoztam és éjszakás és délutános héten egy 9 éves gyerek még nincs biztonságban egyedül. Minden nap találkozam a fiammal,mert a városból nem költöztünk el.A külvilág számára mi egy boldog pár voltunk,de a négy fal közt már csak barátok.Mindent elmondhattunk egymásnak.vele szomorkodtam ha csalódott valamelyik barátjában és vele örültem,ha talált egy értelmes,kedves férfit,akivel tán még boldogok is lehetnének.nekem már meg volt a lényeg,Az anyósom megtudta,hogy férjhez mentem.Ami viszont nem várt csoda lett a volt férjem teljesen megváltozott.naponta többször hívott mikor dolgoztam,eljött hozzánk a bérelt lakásunkhoz ahol laktunk.Bevallotta,hogy még mindig nagyon szeret és sajnálja,hogy az anyjának jobban hitt mint nekem. Az új párom ennek nagyon örült és azt mondta,hogy figyeld meg,lesztek ti még egy pár.Továbbra is minden nap mentem a volt páromhoz,mert egy férfi takarítani,mosni,főzni,ágyneműt cserélni magától nem nagyon tud,főleg ha előtte nem volt rászorulva.Az új Párom,nevezzük Lacinak( nem ez az igazi neve) azt javasolta,hogy ne hagyjam magam gyorsan vissza csábítani.legyek továbbra is ott a gyerek életébe,de a férjem érezze,hogy mit rontott el. Így aztán 7 hónapig még együtt éltem Lacival.Ez idő alatt nagyon sok homoszexuálist,leszbikust megismertem és higgyétek el legtöbbjükben sokkal több empátia,sokkal több segíteni vágyás van,mint a heterónak .Elég zárt közösséget alkotnak.Kiállnak egymásért.Még ha szétszakad is egy pár nem kürtölik világgá a hibáit a válást okozónak.próbáltuk úgy intézni,hogy a szabadnapjainkat egyszerre kapjuk meg és ilyenkor elmentünk Budapestre,ahol már nem kellett a boldog ifjú párt alakítanunk.természetesen a baráti társasághoz tartozó jó sok ember mind tudott a mi alibi házasságunkról.cukkoltak is páran ,hogy neki is gondja van a meó helyén,ha elválok Lacitól ő elvesz feleségül,így leszállnak róla a munkatársaik.El sem hiszitek milyen sok művész,politikus,valami más miatt híres ember élt ilyen fals kapcsolatban.Törvényesen házasok voltak,de a négy fal közt a férj homoszexuális a feleség meg leszbikus volt.Így a szomszédoknak sem tűnt fel,hogy gyakran járnak hozzájuk házaspárok vendégségbe.sajnáltam nagyon,hogy ilyen csalások árán tudnak csak munkahelyet találni,vagy megtartani.nekünk sem volt könnyű a munkatársak előtt a szerelmes fiatal párt alakítani.7 hónap óta voltunk házasok,mikor Laci megismerkedett egy férfivel.nagyon szimpatikus,kedves férfi volt.már második hónapja jártak együtt Lacival,ikor én már éreztem,hogy ez már komoly szerelem a részéről.A feltűnés elkerülése végett mindig a húgával jött,így a szomszédok azt hitték,hogy házaspár.Mi a hugival ilyenkor leléptünk,elmentünk csavarogni a városba,majd 2-3 óra múlva vissza mentünk.Közben az én kapcsolatom a volt férjemmel is egyre forróbbá vált.Mindig is tudtuk,hogy mi nem gyűlölettel váltunk el,hisz egyetlen tárgyalásunk volt csak.mindenben megosztoztunk már a bírósági tárgyalás előtt.A gyerek a páromnál marad,én láthatom amikor akarom,a háznak nem kértem a felét,nem is akartam,hogy a fiammal az utcára kerüljön,hisz a ház felének az árából egyikünk sem tudott volna új otthont venni.Így én egy palacsinta sütőt és egy tepsit vittem el,mert ha el jött hozzánk a gyerek,akkor palacsinta,vagy sült csirke volt a menü.Arra vigyáztunk,hogy a gyerek előtt semmilyen érzelmet nem mutattunk ki egymás felé.udvariasak,kedvesek voltunk egymáshoz,de semmi puszilkodás,semmi boldog pár megjátszását nem adtuk elő,hisz egy 9 éves gyerek még nincs tisztában a nemi indentitással. Végül Laci összecsomagolt és elköltözött az új barátjához egy másik városba.A mai napig jó barátok vagyunk.Most már a párom is tudja,hogy semmi kapcsolat nem volt köztünk,se testi se érzelmi,de akkor nagyon fájt neki látni,hogy az ő feleségét más férfi is ölelgetheti.Azt mondta,hogy minden éjjel sírt,mert arra gondolt,hogy ugyan azt csinálom Lacival amit vele. A munkahelyemen először azt mondtam,hogy Laci elment külföldre dolgozni.Majd egy idő után bevallottam,hogy elváltunk,mert ő talált egy lányt én meg újra beleszerettem a férjembe.mindenesetre az a pár hónap nagyon sokat megtanított a homoszexuálisok és leszbikusok nehéz életéről.A megbélyegezésről, a másság miatti munkahely problémákról.Az állandó titkolózás gyakran csodálatos szerelmeket tört össze.nem tudom el ér-e Magyarország arra a pontra,hogy elfogadja a másságot.Ha jó megnézzük sokkal rosszabb másság a pedofília, a csak nemi erőszakkal elérő orgazmus, .A nőket megerőszakoló férfiak.Másság a bűnöző,narkotikummal.alkohollal élők életvitele is.Szerintem ez is sokkal veszélyesebb a társdalomra,mint a csak békére,elfogadásra és nyugalomra vágyó másság jellel ellátott emberek vágynak.A pánikbetegség meg nem válogat.bár mikor,kialakulhat.teljesen nyugodt életkörülmények közt élő emberek ép úgy bele eshetnek,mint azok akiknek kész káosz az életük. A rohamok gyakorisága viszont nagyban függ a családi háttértől.A nyugodt háttér, az otthon biztonsága,feltöltődést ad a pánikbetegeknek.Nekem nagyon bevált,hogy ha nem tudom elkerülni,hogy nagyobb áruházba kelljen bemennem,akkor a telefonom füldugójából hallatszik a számomra kedves és megnyugtató zene.Érzelmes ember vagyok,így számomra a szentimentális,lassú,szerelmes dalok a menők.Engem az vigasztal meg,aminek van szövege is és az érthető szöveg és nem egy ledarált káromkodás,ami manapság divat.ezeket sem ítélem el,mert az én kisebbik fiam szereti a rappet. Arra kértem csak,hogy ha itthon van,akkor ne a hangszórón keresztül hallgassa. Számomra az utóbbi idők túlságosan zűrösek voltak,ezért nem is írtam nektek hamarabb Férjemnek február 23-án pont a 66.születésnapján volt egy agy műtétje. parkinsonos és most már annyira rossz lett a mozgása,hogy gyógyszeresen már nem tudnak segíteni rajta,így maradt az elektródák beültetése.Az első 3 hét rettegéssel telt,mert az az időszak mikor elő jöhetnek bizonyos hibák. Pld nem bírja a szervezet az idegen anyagot,esetleg bakteriális fertőzés.Szerencsére ezen túljutottunk,a mozgása már is sokat javult,pedig 3 hónap alatt állítják be az elektródákat a maximális állapotra. Ami viszont nagyon zavar és félek is az a mentális állapotának romlása.képtelen hosszabb távon ébren maradni.Most már ott tartunk,hogy a nap 24 órájából,örülök ha 1-2 órát ébren tölt.Ezek az ébrenlétek is ijesztőek,mert olyan mint ha nem is lenne itt.A rövid távú memóriája teljesen elszállt nem tudja milyen nap van,reggel,vagy este,nem emlékszik rá,hogy evett már vagy sem.Holnap 26-án kell bemennünk Szegedre ellenőrzésre és remélem akkor tudnak valami biztatót mondani erre az állapotra.Esetleg kalibrálnak a készüléken és akkor éberebb lesz.bízom benne,hogy nem mondtatok még le a válaszomról,hisz nem felejtettelek el benneteket,csak sajnos túl sok volt nekem a stresszből az utóbbi időkben.Mivel a gyerek hét közben Szegeden kollégiumban van,így hétköznap nekem kell boltba járnom,postára mennem csekket befizetni,gyógyszertárba menni,stb. Mivel nem szedhetek pánikbetegség elleni gyógyszereket,így csak az agykontroll és a zene az amiben bízhatok,hogy megelőzi a pánikrohamot.Szerencsére csak 2x kellett kicsörtetnek egy egy áruházláncból,mert úgy éreztem megfulladok.Nem tudom,hogy itt meglehet-e adni email címet,de ha gondoljátok megadom és akkor bár miről nyugodtan beszélgethetünk.örülök,hogy megismertelek benneteket és bízom benne,hogy szerelmetek le győz minden akadályt.További szép tavaszt,boldogságot és szerelmet kívánok nektek.email címem.: cikicakk55@gmail.com
a Zigasság ezzelszemben éppen AZ, h 1 “buzi” v lezbi sokkal értelmesebb élőlény (minta átlag IQ gyökkér) mert legább n szaporíccsák tovább ezta undorító és KÁRtékony állatfajt (minta átlag IQ gyökkér) ezena – HAJJ!danában gyönyörű – gojhón!!!
Vy máccs respect nekik ezért!
n párizsi, han téliszalámi
Kedvesem! Az azonos neműek párkapcsolata, nem csupán a társadalmi kirekesztést vonja magaután, hanem Istennek is az az akarata, hogy egy férfi és egy nő legyen egy pár! A Biblia azt írja, hogy átokként adta az Isten az azonos neműek egymásra gerjedését, és ha megvizsgálod az ezzel kapcsolatos érzéseidet, rájössz, hogy neked is le kellett győznöd a lelkiismeretedet! Ezzel küzd a barátnőd is, mert így vagyunk kódolva. Ha valaki ezt teszi, kizárja magát Isten országából és az örökéletből!
Pedig Ő jót tevezett az életünkkel és vele egyszerű megtalálni azt a férfit, akit hozzánk illő társként akar adni!
Ebben szívesen tudunk segíteni, ha írsz! Egyébként, én 13 évig szenvedtem pánikbetegségtől és akkor ismertem meg Isten, aki megszabadított.Ő bármiből meg tud szabadítani, még abból is amihez makacsul ragaszkodunk, ha rájövünk, hogy sokkal jobbat tud adni helyette.
Teljesen jogod van hinni abban amit leírsz.Azt viszont elítélem,hogy az egyneműek szerelmét isten büntetésének tartod. Semmilyen büntetést nem szabott ki isten rájuk.Ez egy sajnálatos genetikai,vagy nevelési hiba. Azért írom csak,hogy sajnálatos,mert a társadalom legnagyobb része még nem ért meg arra,hogy elfogadja a másképp gondolkodókat,más kép élőket. Ők is épp olyan emberek mint mi vagyunk.Ők is lehetnek boldogok,lehetnek szomorúak.Ők is ugyan úgy tudnak szeretni,mint a heteroszexuálisok. Én 41 éve férjnél vagyok,nem tartozom a csoportjukba,de el sem ítélem őket.Nem tartom Isten büntetésének az életüket, a szerelmüket.Épp olyan hasznos tagjai a társadalomnak,mint a hagyományos kapcsolatban élők.épp elég nekik megküzdeni a másságukkal,nem kell még istent is bele vonni.Én nem vagyok vallásos,bár nem is tagadom Istent. Örülök annak,ha valakinek van hite,mind addig,még ez a hit nem megy át vakhitbe. Nekem van 2 fiam,de ha valamelyik véletlen Homoszexuális lenne én épp úgy szeretném mint eddig.épp úgy a gyerekem maradna.Sajnálnám a társadalom megvetése miatt,de nem az Ő bűne lenne,hogy az ország nagyobb része nem fogadja el őket.Mind addig még a szerelmi kapcsolatukat a 4 fal közt élik,nem erőszakkal szereznek maguknak társat,nem polgárpukkasztó módon direkt cukkolva az embereket a nyílt utcán,közterületen mutatják meg beállítottságukat,addig miért is kéne megvetni őket? nem bűnözők.Ahogy a levelében írta,inkább segíteni szeretne a szerelmén.Egész biztos,hogy a pánik betegségének kialakulásában is része van a megvetésnek,amit a környezetétől kap Kívánom neked,hogy ne a vak hited vezessen tovább az életedben,mert soha nem tudsz majd boldog lenni,ha csak istennek akarsz minden áron megfelelni.
Kedves Katapeto!
Kívánom,hogy Istenbe vetett hiteddel csak feleannyira legyél boldog,mint amennyire én boldog vagyok a Szerelmem mellett.
Sajnálom,hogy ebben az országban ennyire előítéletesek az emberek.
Úgy gondolom,hogy leszbikus párként érünk annyit,mint egy hetero pár.
Egyébiránt lehet,hogy akivel mindennap találkozol, beszélsz (boltos,postás, ügyintéző, orvos…Stb.) is a saját neméhez vonzódik. Csak ahogy a normál életű emberek,úgy mi is és nagyon sokan mások is a négy fal között éljük az életünket.
Sajnálom,hogy más a meglátásom ez ügyben.
Kívánom,hogy a megtalált hited soha ne hagyjon el és találd meg a későbbiekben is a boldogságot!