Sziasztok!

Most találtam az oldalatokra, bár már régóta “beteg” vagyok, vagyis 16 éve. Már tiniként is olyan mély depresszióm volt, hogy halni vágytam örökké, közben tomboltam, csatangoltam a haverokkal. Mégis egyedül éreztem magam, nagyon is. Csavargás, ivászat, aztán jött a családalapítás, gyerekek, és már szégyen volt a múlt. Dolgoztam, de szorongtam, rettenetesen. És kiborult a bili, zokogva, szétesett tudattal kerültem kórházba, diagnózis: skizofrénia. Azóta élek együtt ezzel a betegséggel, olykor mélyre kerülök, máskor felkapaszkodom. Segít a jóga, az írás, a kézimunka, és egy közösség, ahová járok, hasonszőrű betegek közé. Pár éve írni kezdtem a feltörő gondolatokat, ha érdekel valakit, megosztom szívesen. Elérhető a www.csorboka.uw.hu oldalaon. Szeretnék változtatni azon a képen, ahogyan a társadalom néz ránk, beskatulyázva, egy címkét ragasztva homlokunkra. A skizofrén is épp olyan érző emberi lény, mint bárki más. Szívesen veszem a leveleiteket, talán könnyebb közösen cipelni a terheket.

Szeretettel: Andi