BorderLány vagyok! Nem rég csöppentem tudatába a világomnak, és szeretnék megtanulni együttélni vele, mielőtt beleőrülök. Sokadik öngyilkossági kísérletem után, az élni akarás vágya segített ahhoz, hogy egy toxikológiai osztályról, önként vállaltam egy pszichiátriai osztályon való bentfekvéses időszakot, mely alatt megállapították a diagnózist. Borderline. Sokáig a Bipolaritással kevertek, ezáltal jutottam a gondolatig, hogy talán sok minden megelőzhető lett volna ha… de elég spirituális ember vagyok, így ezen nem is aggódnék. Minden a rendje s módja szerint történik. Hiszek abban hogy minden okkal történik. Kutatok, keresem az élet lényegét. Élni akarásom a Bp.-i Péterffy kórháznak köszönhetem, azt is, hogy megerősítettek, és beállították a gyógyszereimet úgy, mintha újjászülettem volna, és a jövőképem stabilizálódott. Mégis keresem azok társaságát, akik amikor elbizonytalanodok, megértenek. Sajnos a családom nem az. Addig még bejártam ezt az utat, rengeteg dolgon mentem keresztül, akarva, akaratlanul, tudatosan, tudat alatt.(Tudattalanul). Nincs párom sem. 29éves vagyok. A legtöbb “normális” embernek sok vagyok! Nincs ÉnKépem. Ezen dolgozom egy megnemértő családban, akik ugyan szeretnek, de mind küzd betegségekkel, tragédiák sora ért bennünket generációkra visszamenőleg, így más, talán tényleg nem értik. Én pszichoterápia előtt állok. Várom lelkesen! Küzdök, hyperaktív vagyok a munkahelyemen, ami egyenlőre nem okoz gondot, de amint nincs teendőm, megőrülök. “Mások” nem értik ezt, általában elbagatelizálom..Mostmár normális emberek társaságába tartozom. Mégis félek a kapcsolat kialakításától, amire ugyanúgy vágyom, sőt, a fejem a legnagyobb börtönöm..félek hogy nem lesz szerető, hűséges kitartó és megértő társam. Pedig már az anyai ösztöneim is jeleznek, hogy ketyeg az a bizonyos..de tudatosan nem akarok menekülni most már, hanem a magam kis “Csodáját” várom. Sokat írhatnék még, de ahhoz egy élet valóban kevés <3 Szeretettel,
Lélekszösszenet
BorderLány
Legaktívabb felhasználók
RSS 2.0 Kommentek
Sziasztok! Régen jártam a közösségben, de kezdem jobban érezni magam, mivel egy őssejtterápiás készítményt találtam, a laminine termékkel!
http://laminine-tapasztalatok.hu/ossejt-kura
Amennyiben érdekel, keress telefonon: 06-20-824-824-5
HEJJ bodribébi! te n aza caj v vétlenül, a ki régebben (100é) xokott itt tanyázni HAsonló néwel??
asszem volt 1 seXmániás, + 1 drogos:) hihi (Y) má nemléXem oi annyira…
v HA igen, akk mért nem?
Több bodri mint kolbász!):(
Szia BorderLány!
Én 20.éve taposom ezt a pszichiátriai kórképetami konkrétan az összeset magába foglalja!Lesznek hullámvölgyek,gondolom arra felkészített a kezelőorvos,h gyóyíthatatlan….ezt kell megtanulni elfogadni!És a legális drogok csak ideig-óráig vannak pozitív vagy épp negatív hatással-ez egyén és dokifüggő!Nálunk sem érti senki,nem is fogja…talán a 10éves kislányom!!!
Ez borzasztó nehéz…nem fogok hazudni.Problémát fog okozni munkavállalás terén,párvlasztás konkrétan mindenben!Vannak jobb időszakok,akár évek is gyógyszer nélkül!!!El kell hitetni az agyaddal,h egészséges,hétköznapi nő vagy és a családoddal akár pszichológus segítségével meg kell értetni ezt az állapotot,mert család nélkül nem fog menni!A jelenlegi hipraktív állapot sem fog örökké tartani,sőt…Párkapcsolati probéma dettó,bár én nem is akartam…fordítva lett és így vagyok házas.Élet értelme?Naezt a mai napig nem sikerült megtalálnom,pedig családom van…,de mire mennek velem,ha mindig van vmi betegségem még hozzá (alapból ez is vastagon sok(k)!Most pl hepatitis c-s vagyok…,de a depresszió miatt lettem hipertóniás és van velem született szívbillentyű betegségem is.
Röviden gatya az életminőségem és ez csak romlik.Viszont,ha más problémád nincs,mert ezt én nem tartom betegségnek(egyszerűen érzékenyebben reagál az ember a külső hatásokra) akkor a pszichoterapeuta rengeteget tud segíteni!!!!Sokkal többet ér,mint egy pszichiáter!!!A doktorok agystimulálót szedetnek,amiknek a jelenlegi mellékhatása nálad a túl aktívitás,míg rá nem áll a szervezeted és jön a következő stb stb…Én semmilyen bogyót nem szedek évek óta,ráájöttem,h több kárt csinál,mint hasznot…Tehát először is el kell fogadnod,h te ez vagy és akinek nem tetszik az felejtős!Ha teheted tarts kisállatot(kutya,cica stb) amelynek a jelleme ,habitusa hasonló.Gyógyszer mellett babát nem ajánlom…így vagy úgy,előbb-utóbb látszani fog rajta az agystimuláló!Az Énképed megtalálásában szintén hátráltatnak az antidepresszánsok!Élj!!!!Ne gondolj a problémákra,el lehet érni ezt az állapotot-agykontroll és esetleg egyetlen baráttal.Sokkal több lehetőséget vesz észre egy mentálisan érzékenyebb ember,így sokminhez indulhatsz nagyobb sikerrel és ez míg nincs tapasztalat,fordítva is igaz.A spirituális dolgok iránti érdeklődés,nyitottság nagyon jellemző Én azt javaslom még,h tanulj pszichológiát.Gondolom ez most érdekel és a kérdéseidre kizárólag te tudod a válaszokat,csak az agy nagyon bonyolult szervünk. Én is írhatnék a végtelenségig,de úgy érzem elsőre,ennyi infó után most zárom soraimat!Bízom benne,h többet látsz a sorok közt ,mint egy hétköznapi ember és fogod tudni használni!
Kitartás,évekbe fog telni!Szeretettel:Atsuko
a gyógyszerekhez való hozzáállásod azért nem 100%-os. akinek bármilyen pszichiátriai betegsége van, annak konkrétan az agyával van baja. ez szervi betegség, ugyanolyan mintha fájna a fogad és flectort szednél rá. azt viszont tudni kell, hogy ahány ember, szinte annyi féleképpen reagálunk a hatóanyagokra. nem hiába van minden gyógyszeres dobozban egy bibliányi mellékhatás felsorolva. nekem a flector például tökjó fájdalomcsillapításra, de nevelőanyámnak a xilox jött be.
pszichiátriai problémáimra évek óta szedtem citalopramot, melyet aztán megváltoztattak duloxetinre, melynek eredménye az lett hogy felvágtam az ereimet nem egyszer és végül visszakaptam a citalopramot (direkt csak hatóanyagokról írok, mivel nem vagyok egyik gyógyszergyártó céghez kötve sem). az a helyzet hogy pszichó probléma esetén általában 60-40%-os az arány. 60% az vagy te magad és a környezeted, 40% viszont a gyógyszer. vannak hangulatjavító és hangulatstabilizáló gyógyszerek. az sem baj ha tudod mi a különbség a kettő között. kórházba befeküdve eleinte adhatnak addiktív cuccot (alprazolam, rivo), de később szépen lassan szoktatják le az embert róla, utógondozásban pedig szinte ki sem írják.
bordiknál kifejezetten probléma az alvás és annak minősége/mennyisége, úgyhogy szerintem nem ördögtől való dolog erre gyógyszert szedni.
Nem olvastam végig mindent, arra szeretnék reagálni, hogy “akinek bármilyen pszichiátriai betegsége van, annak konkrétan az agyával van baja. ez szervi betegség, ugyanolyan mintha fájna a fogad és flectort szednél rá.”
Ez azért nem pont így van. A pszichés betegség hatására megváltozhatnak bizonyos agyi folyamatok és fordítva (kalsszikus példa a túlzott dopamintermelődés skizofréneknél, a másik oldalról pedig az előrehaladott anorexiások éhségérzete csökken/megszűnik, mert nem termelődnek az ezt jelző hormonok). Egy poszttraumás stressz szindrómánál nem túl sok mindent lehet elérni gyógyszerszedéssel. A személyiségzavaroknál sem a gyógyszerszedés a meghatározó. Segíthetnek a nyugtatók az alvásban, dühkitörés csökkentésében, hangulatjavításban minimálisan. De borderlinenál azt milyen gyógyszerrel változtatod meg, hogy a MINIMUM 18-20 éve berögzött gondolkodásmódod, élettapasztalatod megváltozzon? A gyógyszerek segíthetik a terápiát, de nem tudják helyettesíteni!
A borderline NEM szervi betegség, ez a lélek betegsége, a legtöbb borderlineosnak nagyon is jól működik az agya, kimagasló az intelligenciája és a kreativitása! Azt is illik hozzátenni, hogy a nyugtatók függőséget okoznak, amik hosszú távon tovább ronthatja a beteg állapotát: szorongás-pánikroham jelentkezhet, ha nem kapja meg a napi adagját és idővel már csak egyre nagyobb dózisban hatásosak. Az antipszichotikumok (és sok antidepresszáns is) álmosítanak, impotenciát okoznak, hízlalnak. Arról nem is beszélve, hogy mindegyik károsítja a májat, vesét és a szívet!
Nem azt mondom, hogy a gyógyszerek az ördögtől valók, de jóval kisebb (elenyésző) szerepük van a személyiségzavarok és traumatizáló események feldolgozásában a terápiával szemben! 5%-95%-os az arány! A jó szakemberek pedig próbálják lehetőleg gyógyszermentesen kezelni a betegeiket.
MIva, de ókkos letté májláw! talán sutyi babe iratkoztála sotéra??
nos nagyvonalakban, és érintőlegesen… (sőt merőlegesen) sztem SE lehet bodrikat “visszacsinálni” normikká (e még nekem se sikerült): se gyócc, se anélkül! illtve csakkábé annyira, mint monnyuk a buzikat/lezbiket sötöb. “yó útra téríteni!” hihi 
am téll sokk felé hallani, h a bodrik ijen+ojan intelligensek (ezta hű!jeséget n tom h honan veszik!) a LEGtöbbje seggbutta ti. semmire SE yó, v min. NYUSZI!:P – tixta IDŐPOCSÉKOLÁS!!! (minta emuk)
BÁR azis iGaz, h a LEGnagyobb qrvák/pornósok kb. 80-90% bodri, márRÁnézésre! őkaztán rohattul LEtunnak zülleniHA!akarnak é sa sárga Fődig, ami nagy állatság! (Y)
igazad van, nem olvastál végig mindent. csak annyit kérdeznék hogy a lélek az vajon melyik szervünk és hol található? egy 19 éves borderline-nak (ismerek ilyet ám, ráadásul igen közelről) ugyanolyan szar emlékei és ezeknek feldogozása lehet mint bárki másnak. tudod hogy ilyen emberek utógondozásban is felírnak addiktív gyógyszereket, hogy aztán amikor adaptálják a megtanult módszereket szépen lassan majd elhagyják azokat?
a lélek az lélek! van IS + nincs IS…
(a tudomány mai állásPONTYa szerint)
DE ez még változ6…
- – -
a zorbán HAZUDIK!!!
A borderline egy személyiségzavar, amelyhez társulhat pszichiátriai betegség, például depresszió, de önmagában nem „agybaj”. Tehát egy borderline problémával küzdő embernek terápiára mindenképp szüksége van, gyógyszerre viszont nem feltétlenül.
van két bordi ismerősöm, megjártam énis a pszichót pár hónap erejéig. ha gondolod írj nyugodtan a veghcsabi@gmail.com-ra