Sziasztok!

Írásom elsősorban azokhoz szól, akik hasonló csónakban eveznek velem, vagy neadj’ isten a jövőben ugyanúgy felismerik helyzetüket a történetemben, úgy mint én màsokéban.

Kedves Mindenki! Segítsetek…. bárki, bármit, csak legyen mivel elindulnom végre…

Fiatal, huszonéves nő vagyok, aki régen rendkívül sportos, élni szerető, bulizós, barátságos, teljesen pozitív személyiség volt.

Mindez 2012-ig.

Azóta a pánik kéz a kézben jár velem.

Stresszesebb, idegesebb időszakom kettétörte az életem. Legalábbis most ezt érzem.

Erős szívpanaszaim vannak a rohamok során, ami hol jobb, hol rosszabb, esetleg rövidebb vagy hosszabb.

Orvosi vizsgálatok minden szervi bajt kizártak.

Megpróbáltam élni a tudattal, hogy ez a gondom, ez van de erős vagyok és elmúlik!

Sajnos nem múlik el semmi.

Bizonyára sokan ismerik az érzést, mikor nem merünk felkelni az ágyból, nem merünk kimozdulni a lakásból csak mert tartunk a rohamtól.” Mi van ha itt leszek rosszul?” egy állandó kérdés lesz.

Esetleg éjszaka arra kelünk, hogy kalapál a szívünk, félünk, feszülnek az izmaink, remegünk…

Nyugtatókat próbáltam, jobb tőlük, de nem tartom megoldásnak ezért nem szedem.

Viszont egy ideje a pánik összefonódott egy (ne nevessetek ) sóhajtozási kényszerrel.

Egész nap sóhajtozok. Azt érzem nem elég nagy a levegő amit veszek, nem ér le a tüdőmbe. Ma éjszaka este már erre keltem. Pánik. Nem tudok levegőt venni. Mi van ha most meghalok, nem lesz oxigén a szervezetemben?

Mitől van mindez???

Mivel már megjártam a kardiológiát, következőre a tüdővizsgálatot tartom elképzelhetőnek. És ha ott negatív…hogyan tovább?

Teljesen el vagyok keseredve. A régi önmagam akarok lenni. Az az erős lány…

Segítsetek. Véleményeket, tippeket várok!

Köszönettel: “strong”